A
Szolga tanácstalanul bámul: hol szerez ennyi agyagbábút?
No,
valahogy majd megoldja, legfeljebb megy a kőfaragóhoz, majd az
kifaragja.
De
nagy gyorsan elveti a tervét, mert Palkó személyében megjön a
segítség.
-
Jaj de jó, hogy látlak! Kellene nekem pár agyagfigura, mert a
király óhajtja!
-
Egyet se búsulj! - mondja Palkó. Teli van nálunk ilyennel a
tyúkól. Hazafutok, felkutatom, és rögvest hozom!
A
Szolgának az örömtől csillog a szeme, gondolatban a figurákat
már helyezgeti is a kertbe.
Eközben
Duliful és Füge a kastélyban várja, hogy elkezdődjék a hajsza.
-
Jó uram! - szól a Szolga. Gyertek a kertbe, minden elő van
készítve!
-
No, Füge, ugrás! Ma megnézem, lesz-e belőled jó vadász!
Füge,
a kutya, vidáman csahol, nem tudja mi vár még rá az udvaron.
Palkó
és a Szolga az udvaron azon tanakodnak, vajon milyen kívánsága
lesz még a királynak.
Sokáig
nem kell töprengeniük, mert Duliful azon nyomban mondja a nagy
tervét:
-
Palkó hát te is eljöttél! Nagy öröm ez nekem, mert itt ma elkél
a segítség. Szolga! Ne állj már ott tétlenül! Próbáld ki ezt
az agyaggalambot, hogy repül! Mássz fel arra a nagy fára, és
onnan dobáljad! Fügét majd odacsalom, és ügyesen elkapja a
galambot.
Szegény
Szolga! Felküzdi magát a fára, majdnem kitörik a lába.
Duliful
egy jó nagy csonttal kutyáját a fa alá csalja.
-
Dobd már te mafla! - kiált a király, de Füge erre fittyet sem
hány.
Kényelmesen
elnyúlik a fa tövébe, nem úgy néz, mintha vadászni készülne.
Duliful
vakarja a fejét, ahogy heverészni látja az ebét.
-
Mássz le a fáról ízibe! - szól a király mérgesen. Palkó,
kérlek, jöjj ide! Tervem a következő: hozzatok kötelet s az
agyagnyúl nyakára kössétek! A fák között ide-oda húzzátok s
majd Füge jól megkergeti őket, rögtön láthatjátok!
Szegény
Szolga! Már nagyon fáj a lába, de egyet se szól, nagy iramban
követi Palkót.
Összevissza
szaladgálnak, húzzák a kötelet, rajta a nyulat, de Füge
mozdulatlanul a fa alatt marad.
A
lelküket már kilehelik, de bizony nem történik semmi.
-
Füge! Drága kiskutyám! Hát mozdulj már! Mi lesz velünk? A
nyakunkon a vadászat, ki fogja összeszedni a vadkacsákat?
De
Füge csak csóválja a farkát, majd hízelegve ugrálja körbe
Duliful lábát.
A
király legyint egy nagyot:
-
Na, jól van! Felfüggesztjük a próbavadászatot. Szolga, állj már
meg! Ne szaladj, még a végén itt hagyod a fogadat! Palkó,
remélem, itt maradsz teára, nem készülsz hazamenni kutyafuttában.
-
Köszönöm Jó uram, maradok, veled töltöm a mai napot!
-
No, ez nagy öröm! Hallod Szolga? Hozd a teát, leülünk ide a
padra!
A
Szolga nem is sokára visszatér a gőzölgő teával. Mézes,
fahéjas sütemény is kerül melléje, mennyei az íze.
-
Gyere szolga, ülj le hozzánk, biztos nagyon elfáradtál!
A
Szolga hálás szívvel megköszöni, hogy jó királya megengedi ezt
neki. Kellemes őszi délutánon ott ülnek ők hárman, no meg Füge,
a vadászkutya. Ki inkább kutya, mint vadász, de ezért nem
haragszik rá a király.
