62. rész, Duliful és a lakodalom

- Szolga, nézd! Hova szem ellát, ott mindenütt ember áll! Csakúgy konganak a harangok és hullnak a hintónkra a virágszirmok! Olyan sokan kíváncsiak ránk! - mondta és csakúgy ragyogott az arca. Mindenki integetett és sokan küldtek feléjük csókokat, alig bírt haladni a fogat.
    A palota hídja végig ki volt virággal rakva. Két oldalán álltak a zenészek, énekszóval, muzsikával voltak köszöntve a vendégek. Az udvaron állt a esküvői sátor, csakúgy díszelgett a pompától! A masnik fénylettek a székeken, a teríték pazar volt. A porcelán tányér különleges dísze, a kristálypohár csillanó fénye olyan ragyogó volt és elegáns, hogy a szem csak csodálta. Szinte elgondolkodott az ember rajta, hogy merjen-e belőle enni vagy csak dísznek otthagyja.
    A menyasszonyi asztal pazar volt. Csodálatos virággal volt díszítve, középen imbolygott az ezüst gyertyatartóban lévő gyertya fénye. Az ifjú pár mögött egy baldachin volt felállítva, azon színes virágok lógtak. Fénylő gyönggyel volt betekerve és rózsaszín selyem anyag vette körbe, aminek nagyon sejtelmes volt a fénye. Gizella királyné nem győzte meresztgetni a szemét, hiszen bárhová nézett, annyi volt itt a szépség. Mikor gratuláltak Bongó királlyal az ifjú párnak, meg is jegyezte:
- Duliful király! Ez minő csodálatos este! Gyönyörű volt az esküvő, a menyasszony csodaszép, és a sátor díszítése is mennyei, felség!
Tömpi király és szolgái is alig tudtak betelni a látvánnyal. Oda is súgta a király nekik:
- Pontról pontra jegyezzetek meg mindent, mert otthon nekem ez is, az is, meg amaz is kell!

    A vendégsereg elfoglalta a helyét és jött az ünnepi beszéd. Palkó mondta a beszédet, minden szava ékes. Méltatta a királyt majd a menyasszonyt, köszöntötte a vendégeket, aztán felsorolta az esti étkeket. Bemutatta a zenekart, aki majd játssza a talpalávalót, és bemutatta a szakácsot is, aki készítette a finomságos ennivalót. Duliful büszkén hallgatta Palkót és közben azon járt az esze, milyen jó is, hogy iskolába küldte! Olyan szépen, választékosan beszélt, mint egy igazi szónok vagy még talán attól is jobb volt. Aztán a ceremóniamester beharangozta az előételt, hozzá illő költeményt verselt. Nem volt az más, mint hideg libapástétom meg libának zsírja, illatos lila hagyma, hozzá ropogós sós pogácsa; hideg sültek friss salátával, hozzá illő palota borával.
Duliful néha lopva a feleségére pillantott. Még mindig nem akarta elhinni, hogy ez a csodálatos asszony az ő párja! A napnak minden órájában ezt hálálja.
    Klára többször is a király figyelmét kereste, hogy lássa, megvan-e mindennel elégedve. A Szolga is nagyon büszke volt a királyra és annak ifjú asszonyára, no meg a feleségére és a karján ülő Samu gyermekére.
    Meghozták közben a gőzölgő csiga húslevest, hozzá az ízletes főtt húsokat, ahhoz pedig házi tormát ettek, a sátor alatt így együtt könnyeztek. A vacsora alatt végig szólt a muzsika. Mindenki jóízűen fogyasztotta az étket. Még csak az elején jártak, de már volt, akinek tágítani kellett a nadrágon, hogy még a többi fogást is meg bírja kóstolni, hiszen semminek nem lehetett ellenállni. A vegyes tálon volt erdei gomba, malacnak a sült farka, csirkének zúzája-mája, marhának ízletes bordája, báránygerinc, hozzá hagymás tört burgonya; aki szerette, annak medvehagyma meg még vagy négyféle saláta házi majonézzel csinálva. Majd hurka, kolbász is került az asztalra, hozzá illatos dinsztelt káposzta. 
- Drága Jó Uram! - mondta Borka kedvesen. Úgy látom, mindenkinek ízlik az étel és jól érzik magukat a vendégek. 
- Így látom én is kedvesem, pedig még csak most jön Klára desszertje! Az lesz majd az est fénypontja, nem lesz, ki azt meg ne kóstolja!
    Hozták is a háromféle rezgős rétest, túrósat, répását és meggyest, majd egy nagy-nagy tál aranygaluskát tálaltak vanília mártással és áfonya lekvárral. Olyan gusztusos volt a kelt tészta a tálban, hogy nem volt annak hét határban párja! Szinte mindenki evett belőle, a végén már alig maradt belőle.
    Majd felcsendült a zene, Duliful Borkát táncra kérte. Megnyitották a táncukkal az estét majd Gizella és Bongó is a táncparkettre ment és utánunk a többiek. Nagy mulatozásba kezdtek, még a Szolga és a felesége is ropott egyet. 

    Éjfélkor betolták a menyasszonyi tortát, ami háromemeletes volt. Rajta aranypor ragyogott, a tetején díszlett a királyi címer, mögötte Borka és Duliful csoki fényképe. Hatalmas gyertya égett a tetején, a csokimáz ettől még jobban fénylett. Borka és Duliful felszelte az epres, csokoládés és és erdei gyümölcs ízű tortát. Mindenki kapott belőle kóstolót, majd megint rázendített a zenekar és hajnalig húzták a talpalávalót. Közben Borka és Duliful átöltözött. Borka felöltötte selyempiros menyecske ruháját, férje, a király ugyanolyan színű selyeminget váltott, hozzá fekete kabátot vett. Borka hajában volt egy hozzá illő selyemmasni, a fülében egy piros köves fülbevaló, a nyakában hozzá illő aranyköves lógó. Olyan szépen összeöltöztek, hogy a fényképész a masinájával csinált is róluk egy képet.
    Már virradt, mikor elment az utolsó vendég. Tömpit a szolgálói vitték haza, egy kicsit megártott neki a palota bora, minden lépésnél összeakadt a lába.
    Borka és Duliful elégedetten simogatta egymás kezét. A Szolga előkészítette nekik a hálószobát és az ajtóban mosolyogva állt.
- Drága felség és királyné! Kívánok jó éjszakát! Pihenjetek jól, hiszen rátok nemsokára már a nászút vár!