66. rész, Duliful és Borka öröme

- Szolga, igyekezz! Fogd be a lovakat és minél gyorsabban az orvosért haladj! Borka ma is gyengélkedik, olyan sápadt, történjék meg mielőbb a vizsgálat.
Szalad a szolga, teszi a dolgát, Klára is siet, hogy megnézze Borkát. Illatos jázmin teát készített neki, talán azt majd a rossz gyomra beveszi.
- Drága Borka! Valóban sápadt az arcod. Fáj valamid? - érdeklődik kedvesen Klára, ahogy a fiatalasszonyt meglátja.
- Köszönöm Klára, ez csak múló rosszullét, hamarosan összeszedem magam! Lehet, hogy valami nyavalya bennem van. Erőltette arcára a mosolyt, de Klára érezte, hogy az nem volt komoly.
    Duliful a palota udvarán le s fel sétált, úgy várta az orvost. Míg meg nem jött, egy nyugodt gondolata nem volt. Végre halotta zörögni a kocsi kerekét, már futott is az orvos elé.
Nyugalom, felség! - szólt az orvos határozottan, majd fogta gyógyító táskáját és szélsebesen haladt, hogy megvizsgálja Borkát. Sokáig időzött odabent. Közben már Borka anyja is megérkezett és az orvosnak a szobában segédkezett. A többiek a kék szalonban vártak, az izgalomtól nem volt rózsás kedve a királynak. Végre nyílt az ajtó, belépett az orvos rajta, Dulifult az ereje az izgatottságtól már majd elhagyta. Az orvos arca nyugodt volt, sőt kissé kajánul mosolygott.
- Felség! Engedd meg, hogy elsőként gratuláljak!
Duliful szeme tágra kerekedett: „Mit művel az orvos? Hiszen pocsék a kedve, mert hogy biztos nagy beteg szeretett felesége!”
- Doktor! Mondd hát, mi a baj és mihez gratulálsz? - de már akkor elveszítette minden türelmét a király.
- Jó királyom! A trónörökös útban van! A feleséged gyermeket vár, attól érzi most gyengébbnek magát.
    A király nem is tudta felfogni mit mondott az orvos, csak akkor eszmélt fel, mikor már hűséges szolgája ölelgette, és hullott, mint a záporeső, vállára a könnye.
- Szolga! Hallod? Apa leszek én is! Hát megadatik ez nekem, micsoda nagy az örömem!
Volt ám sírás-rívás a szobában, az orvos törte meg a nagy örömködést: -„Hiszen Borka vár téged, Felség!”
Futott Duliful az ő Borkájához, az ágyához térdepelt, úgy csókolt neki lágyan kezet.
- Drága Borkám! Micsoda hír! Hát örülsz-e kincsem? Nemsokára megörvendeztet bennünket egy gyermek!
- Jaj, drága jó uram-királyom! Olyan boldog a lelkem! És az, hogy látom a te örömed, mindennél többet jelent! Annyira várom, hogy megszülessen a gyermek! Tudom, te leszel a világ legjobb apja, és hogy a gyermekünk sok örömet hoz majd a szürke hétköznapokra.
    Sokáig még ott fogták csendesen egymás kezét, élvezték a hírnek minden örömét. Klára egyből fürjlevest főzött Borkának ebédre, hogy erőre kapjon. Egy keveset már evett is belőle, délutánra jobb lett arcának színe. Mikor a teát kortyolgatták, már ő is a kék szalonba ült. A Szolga és felesége is ott volt, aki a hírnek szintén nagyon örült. Kicsomagolták a ládák tartalmát és az asztalra tették mindenki ajándékát.
- Ideje, hogy átadjuk, amit a nászutunkról hoztunk. Ma duplán örülhettek, hiszen oly színesek a mai események.
Közben Alizka és Pista is megérkezett. Palkó ajándékát félrerakták, ő most az iskolából nem tudott hazajönni:
- Majd ha járunk a városban, a szép tollat és a díszes jegyzetfüzetet átadjuk néki!
Annyi volt a csecsebecse, alig bírta el az asztal, rogyásig meg volt pakolva ajándékkal.
   Klára és a Szolga felesége gyönyörű hajcsatokat kapott meg díszes napernyőt, ahhoz illő hernyóselyem kendőt. Albert szalmakalapot, és finom illatú dohányt, a dohány tartására bőrtarisznyát. Alizka rózsaszínű, fodros ruhát, színes szalagot a hajába, és egy édes kis papucsot gyöngyökkel kirakva. Pista egy faragott fa furulyát, aminek egyből ki is próbálta a hangját. Kapott még színes ceruzákat, hozzá egy bőrkötésű mappát, amibe belehelyezheti az elkészült rajzát.
Rengeteg finom édességet, különleges süteményt, a felnőtteknek kávé, teát szétosztottak. Azok azt sem tudták, hogy minek örüljenek jobban. Szinte a fejüket kapkodták, úgy gyönyörködtek a sok kapott ajándékban. Még a kutyák és Kifli, a macska is kapott egy-egy míves nyakörvet, de rájuk majd holnap teszik fel.
    Mire szétosztották a sok gyönyörűséget, körülöttük az ég már sötétlett. Borkán is látszott, hogy már nagyon fáradt, így Duliful kiadta a parancsot Klárának:
- Borka vacsoráját kérlek, a szobájába tálald! Látom rajta, már nagyon bágyadt. Kérlek, vezesd vissza, nemsokára én is jövök, csak kikísérem a vendégeket.
Borka hálás volt a királynak, azonnal szót is fogadott és kiosztotta a búcsúcsókokat.