- Szolga! Már fáradtak a lovak, lassabban haladj! Ott egy fogadó! Kezd beesteledni, nézzük meg van-e szoba, kiadó? Borkám, kedves! Látom, te is fáradsz már. Itt este megszállunk és reggel korán útnak indulunk.
A fogadósné nagyon kedves teremtés volt, megmutatta a legszebb szobáját, elszállásolta a királyt és Borkát, majd utána egy takaros szobában a Szolgát. Ízletes vacsorát tálalt fel este. Mint akik két napja nem ettek, úgy estek neki az ételnek, majd hamar nyugovóra is tértek. Az éjszakájuk nagyon gyorsan eltelt. Még csak éppen pirkadt, a Szolga már befogta a lovakat és felpakolta a csomagot. Elfogyasztottak egy könnyű reggelit és útnak indultak, meg sem álltak délig. Az ebédet hangulatos fogadóban töltötték. A király így unszolta kedvesét:
- Egyél, drága Borkám! Még kicsit messze a cél, nehogy az úton megéhezzél!
- Jó Uram! Látod, csipegetek, de nem nagyon esik jól az étel. A Szolga csak mosolygott, ahogy a két szerelmespár turbékolt.
Egész délután szebbnél szebb tájon haladtak. Végre megpillantották a tengert! Borka szeme megtelt könnyel.
- Drága Jó Uram! Én ehhez foghatóan szépet még nem láttam, én ilyen helyen még soha nem jártam! Micsoda gyönyörű helyre hoztál, kedves párom! Ez maga az álom!
A Király egy csókot dobott Borka homlokára. Oly boldog volt, hogy így örül az ő párja.
- Ez még csak a kezdet, Kedves! Majd meglátod, mi vár még ránk ezek után! Holnap egy meglepetésem lesz számodra.
- Nekem most is olyan, mintha a szemem álmodna!
Egy csodálatos szálloda előtt ált meg a hintó. A Szolga csak tátotta a száját, amikor meglátta a szállodát. Hát még amikor meglátták a lakosztályt: minden csillogás és brokát! Olyan nagy méretű volt a királyi ágy, hogy Duliful attól félt, nem találja meg benne majd Borkát. A Szolga szép sorban kicsomagolta a bőröndöket, addig Duliful és Borka lazító fürdőt vett. Utána ő maga is lemosta az út porát, majd ellenőrizte a konyhát, megrendelte a vacsorát és tett a szálloda körül egy rövid sétát.
Mire visszaért, a király és a felesége már elkészült, az étterem asztalánál ült. Olyan kristálycsillár volt a mennyezeten, mint egy nagyobb fajta harang. A fények hintáztak rajta. Csillogott az, mint az égen a csillagok, ilyet az ő szemük még nem látott. Pazar vacsorát kaptak. Az előétel lazac és kaviár, hozzá fogyasztottak idei salátát. Ezt különleges paradicsomleves követte, sajttal gazdagon meghintve. Különleges hústálat szolgátak fel ezután helyi fűszerezéssel, mindannyiuknak nagyon ízlett az étel.
Az édesség meseszép habroló volt olasz csokoládéval leöntve, mellette mosolygott egy piros cseresznye. Borka szinte sajnálta elfogyasztani: "jaj de jó lenne hazavinni és Klárának megmutatni!"
Ezen aztán nagyon jót nevettek és jó pár habrolót megettek.
- Jaj! Ugyan tudunk-e ennyi ételtől aludni? - aggodalmaskodott a Szolga és a teli pocakját fogdosta.
Visszakísérte Dulifult a szobájukba, majd maga is tért nyugovóra.
A reggeli is fenséges volt, szinte alig tudták kiválasztani az ételt. Szívük szerint mindenből ettek volna, de visszafogták magukat, nehogy megülje a reggeli a gyomrukat. Majd egy díszes hintó jött értük és egy kikötőbe hajtott velük. Duliful útközben vásárolt Borkának egy színes csipke napernyőt. Helyi csipkéből volt készítve, ez volt a különlegessége. A kikötőben színes hajók álltak. Olyan kecsesek voltak, mint a sellő. Az egyik hajó orrában egy harmonikás ember állt népviseletben. A vízi jármű csodálatosan fel volt virágokkal díszítve.
- Hát ezek meg milyen, hajók drága férjem?
- Gondolának hívják ezeket, Borkám.
Egy daliás helyi férfi besegítette őket a hajóba, ahol kényelmesen elhelyezkedtek. Már pukkant is az olasz pezsgő, csillogott az aranyló színe, ezzel üdvözölték a vendégeket. A Szolga is mögéjük ült nagy félve, arra gondolt, csak nem lesz tengeribetegsége. Annak idjén - emlékezett - milyen beteg volt a hajókiránduláson! Kissé izgult, nehogy megint úgy járjon. Felcsendült a harmonika hangja és már siklott is a gondola. A másik ember csodálatos hangon olasz nótákat énekelt. Borka ettől a fellegekben érezte magát. Sikátorokban eveztek, hidak alatt általmentek. Olyan díszes házakat láttak, hogy nem volt egy épületet sem, hogy ne akadjon meg rajta a szeme a szolgának. Folyt a pezsgő, suhant a gondola, olyan boldogok voltak, mint talán soha. Mindent bebarangoltak. Volt, ahol kiszálltak és sétáltak, megkóstolták a különleges fagylaltot. A szolga olyan sok gombócot kért, hogy majdnem az égig felért.
A nap már aludni tért, mikor a szállodájukba a hintó visszatért.
- Olyan nap volt ez a mai, hogy nem is tudom, hogyan tudnám megköszönni - csicseregte Borka szerelmesen. A vacsora ma is mennyei volt, vidám hangulatban telt ez az este is.
Majd a Szolga felkísérte őket. A szobája felé haladva azt motyogta magában: "Micsoda nap volt ez, ha majd a feleségemnek elmesélem!" Kicsit könnyes lett a szeme. Hiányzott neki a családja, gyönyörű újszülött kisfia...
