Duliful Meséi

70. rész
Duliful, Borka, Napsugár és Vendel

- Szolga, nézd: kint már olvad hó és a fán dalol a rigó! Pattannak rajtuk a rügyek, hamarosan tavasz lesz. No, de nem merengek tovább, hozd a ruhám! A nyugati szárnyba megyek, mert ma jönnek a mesterek.
- Hozom, Jó Uram, nézd már itt is van! Szedd össze nyugodtan magadat.
- Drága Borkám! Van egy kis elintéznivalóm. Hogy érzed magadat? Ma is olyan „sápadtka” vagy!
- Jól vagyok, Drága Uram, menj csak nyugodtan! Klára itt vigyázz majd rám, no és itt vannak körülöttem a kutyák.
- Hamarosan jövök vissza hozzád, addig kézimunkázzál, hiszen már nincs sok idő hátra, hogy megszülessenek a gyermekek.
    A nyugati szárnyban nagy gőzzel dolgoztak a mesterek. A tapéta már a falon volt, a kiságyak bent álltak. A mester éppen a szekrényeket állította össze, a felesége és a segítője pedig a függönyöket rakta az ablakra.
- Nekem már most tetszik! - örvendezett a király –, bizonyára majd jól meglepjük Borkát!
A Szolgának is nagyon tetszett a látvány, nem győzte dicsérni a munkát. A mester a büszkeségtől ki is húzta magát.
- Ebéd után majd újra visszalátogatok, akkortájt már lehet, hogy készen is lesztek.
Szolga, gyere! Elviszem kicsit sétálni Borkát! Olyan sápadtnak találom, majd a friss tavaszváró idő jót tesz neki.
    Borka viszont arra kérte a királyt, inkább olvasson fel neki. Kicsit már nehezére esett a járás, az áldott tehertől most nem kívánta a sétát.
- Ahogy akarod, kedvesem, úgy legyen!
Borka ebédnél alig evett valamit, majd lepihent, Duliful pedig újra a nyugati szárnyba ment.
- Hú, az áldóját! De gyönyörű lett ez a babaszoba! Nahát-nahát, ez nem gondoltam volna!
Úgy örült a király, hogy a szeme csakúgy ragyogott.
- Felség! Van itt még valami, fogadd tőlünk szeretettel. Készítettem egy hintaszéket a feleségednek. Az én párom kibélelte puha párnával, hogy kényelmes legyen benne az ülés és jól essék a királynénak benne majd a gyermekek etetése.
- Ó, hát ez igazán míves munka, nem is tudom, hogyan köszönjem meg.
- Királyom, szóra sem érdemes!
- Szolga! Kérlek menj el a doktorért, ma sem tetszik Borka. Mondd, hogy mától költözzön be a palotába.

    Vacsora után Borka újra hamar nyugovóra tért. Duliful az orvossal játszott egy sakkpartit, majd ők is aludni mentek. Hajnalban Borka ébresztette Dulifult, kicsit aggódva:
- Drága uram! Szólj sz orvosnak, mert úgy gondolom, itt a szülés ideje.
A király azt se tudta hirtelen, hol van, a Szolgát szólítgatta azon nyomban. Futkározott össze-vissza, Borka meg nyugtatgatta:
- Kérlek, nyugodj le és tedd a dolgod: hívd gyorsan az orvost!
De már akkora a Szolga és Klára is megérkezett. Az ápolónő, aki már régebb óta a palotában lakott, készenlétben állt és elkísérte Borkát a szülőszobának kialakított helységbe. Az orvos is megérkezett, megvizsgálta Borkát és kiadta az utasítást:
- Minden a legnagyobb renden halad. A babák úgy gondolták, már kíváncsiak reánk, így kérek mindenkit, hogy az ápolónő és Klára kivételével hagyja el a szobát!

    Duliful a kék szalonban várakozott. A szolga már elhozta Borka édesanyját is, és az ő felesége meg Albert is ott várakozott. Közben levendulateát ittak, hiszen az nyugtatólag hat. Duliful néha odatapasztotta a fülét az ajtóhoz, de bizony semmit nem hallott.
- Mintha gyereksírást hallanék - mondta Duliful.
- Felség, én nem hallok semmit.
- Jaj, Szolga! Nyisd már ki a füled! A kutyákat meg kérlek, most innen kivigyed! Nem hallok rendesen tőlük, hogy itt csaholnak.
    Halk csoszogás hallatszott és végre az ajtóban már ott állt az orvos:
- Felség, gratulálok! Borka, Napsugár és Vendel reád vár. Szeretnének üdvözölni, kérlek menj be hozzájuk!
    A király azt gondolta, a lábai nem fogják megtartani, annyira izgult vagy örült. Ő sem tudta pontosan mi történik vele, de alig volt benne erő. Betámolygott a szobába. A bölcsőkben ott ringott a két gyermek, és Borka már szépen megfésülve az ágyban pihent.
A király azt sem tudta, kihez menjen elébb, aztán először megölelte a feleségét, majd szemügyre vette mint két gyermekét. „Az egyik szebb, mint a másik! Napsugár és Vendel, minő csodás két gyermek!” Közben patakokban hullt a könnye és most nem is szégyellte.
    Mikor így jól „kiörömködte” magát, behívta a Szolgát: - Nézd meg a gyermekeimet, micsoda gyönyörűségek! Napsugárnak éppen nyiladozott a szeme.
- Nézd, Szolga! Már reám is nevet.
- Igen, Felség! Látom, már most huncutkodik veled, máris levett a lábáról ez a gyermek. Vendel rájuk se rántott, nyugodtan szunyókált. Kis barna hajacskája világított a fehér pólyában.
- Szolga! Hozz pezsgőt a kék szalonba, ünnepelni fogunk! Drága Borkám! Téged most pihenni hagyunk.

    Késő éjszakáig ünnepeltek. A királynak a pezsgőtől máris jó kedve lett, a Szolga alig tudta őt ágyba parancsolni.
Másnap reggel Duliful egyből Borkához és a gyermekeihez ment, hogy megnézze: minden rendben van-e? Borka már a fotelban üldögélt köntösben, a gyermekek békésen aludtak.
- Kedvesem! Kérlek, ha már van erőd, jöjj velem! Mutatok néked valamit.
Borka óvatosan a királyba karolt, ő pedig átvezette Borkát a gyerekszobába. Most Borkának lett könnyes a szeme.
- De gyönyörű lett ez a szoba! Hát ezt meg hogy csináltad? Én meg már azon aggódtam, hogyan lesz ezután, merthogy nem készítettük el a gyerekszobát.
Közben sűrű csókokat adott a királynak, aki nagyon örült Borka boldogságának.
- Még van egy meglepetésem! Majd ebéd után szeretném felfedni, ha itt lesz majd mindenki.
Úgy is történt. Akkor már mindenki a kék szalonban volt és a király így szólt:
- Készíttettem valamit a gyermekeimnek a mesterrel. Jöjjetek utánam!

    A trónterembe vezette őket, ahová csak nagyon jeles alkalmakkor szoktak belépni.
A mester ott állt már bent, valami le volt mellette takarva. Mindenki kíváncsian várta, mi lehet alatta. A király rá is kezdett mondókájára:
- Mivel két gyermekem született és mindkettő egyformán kedves nekem, azt gondoltam, hogy nékem két trónörökösöm legyen. Ezért elkészítettem a mesterrel egy dupla trónt - és akkor a lepel lehullt...
Borka nem akart hinni a fülének, de még inkább a szemének.
- Jó uram! De hát az egyik gyermeked leány!
- Drága Borkám! Átírom én a törvényt, mert bizony itt két uralkodó született és ha én azt mondom, az bizony úgy lesz!
    A Szolga annyira örült, hogy ilyen jó az ő ura, akit szolgál. Közben arra gondolt: „Ki hitte volna? Volt régen egy jégszívű király, ki csak a sötétségben érezte jól magát. Majd egyszer csak mivé vált? Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle: egy melegszívű, családját szerető király? No, meg dupla trón!”
A Szolga olyan boldog volt ettől a tudattól, mintha csak a mennyben érezte volna magát.

Vége




69. rész
Duliful és a nagyon nagy meglepetés

- Szolga! Szolga! Hol bujkálsz? Gyere már, szeretnék néked adni utasítást!
- Jövök királyom, már itt is vagyok, a kutyákat etettem az udvaron.
- Ma délelőtt hozd el az orvost Borkához, már régen járt nálunk, vizsgálja meg, hányadán állunk. Hamarosan megszületik a gyermek, már csak két hónap, jobb, ha mostanában már sűrűbben idelátogat. Ha majd eljön az idő, akkor meg lakjon a palotában, a vendégszobában.
- Máris indulok, hozom a szekeret és hamarosan itt leszek!
    Borka éppen a kék szalonban kézimunkázott. Masni és Füge a gombolyagokkal játszott, Kifli pedig az ablakpárkányon szendergett. Őt most nagyon nem érdekelte a játék, ki sem nyitotta a szemét.
- Kedvesem! De szép gallérkákat horgolsz! - dicsérte meg Duliful Borka munkáját. - Ezek a kis ingecskékre kerülnek, gyönyörű hófehérek - mutatta nagy boldogan Borka az ingecskéket. Volt, ami már teljesen elkészült. Olyanok voltak, mint egy hófehér habocska, a király óvatosan fogdosta.
- Milyen édes lesz benne majd a gyermekünk, már alig várom, hogy a kezembe tartsam! Csak a gyerek szobájáért aggódom. Már hívhatnál mesterembereket, hogy minden időben elkészüljön - mondta kicsit szemrehányóan Borka.
- Ne aggódj, kedvesem, minden meglesz időben! - mosolygott kajánul a király és homlokon csókolta Borkát.
Az udvarból behallatszott a szekér kerekeinek csikorgása, megjött az orvos.
- Drága Borkám! Kérlek, menj a szobádba. Klára majd odakíséri a doktort és segít mindenben, ha valamire szükségetek lenne.
    Duliful maga ment ajtót nyitni, az orvost üdvözölni. Váltottak pár szót az ajtóban, majd az orvos elvonult megvizsgálni Borkát, Duliful addig a kék szalonban várt.
A Szolga kifogta a lovakat majd ő is Duliful után ment, de előtte még illatos leander teát készített.
- Oly soká van bent már ez az orvos! Szolga te nem úgy találod?
- Nyugodj meg, királyom! Bizonyára alapos munkát végez. - De magában ő is azt gondolta, hogy az orvos már nagyon régóta bent van Borkánál.
Egyre lassabban haladt az idő. Dulifulnak már beszélgetni sem volt kedve, egyfolytában az ajtót kémlelte. Nagyon sokára, de végre valahára kinyílt az ajtó.
- Végre, doktor! - sóhajtott egy nagyot a Király. Hát oly soká voltál bent! Mit csináltál?
Az orvos leült egy fotelba és így szólt:
- Várjuk meg a királynét. Hamarosan megjön és akkor elmondok mindent.
Duliful már nagyon nagy izgalomban volt: „Csak nincs valami baj?” De aztán elhessegette a rossz gondolatot.
- Szolga! Tölts teát mindenkinek, kérlek! – mondta.
    Klára lépett be a szobába, majd utána hamarosan Borka. Duliful igen sápadtnak találta. - Gyere, kedvesem! Ülj le ide kényelmesen, betakarlak ezzel a jó meleg pléddel.
- Köszönöm! - nézett rá hálásan Borka.
- Nos, hát doktor, mind itt vagyunk és hallgatunk! - próbált egy mosolyt magára erőltetni a király, pedig az izgalomtól már a lábán alig állt.
- A vizsgálatnál mindent rendben találtam - mondta kimérten az orvos. De mégis van egy kis furcsaság.
- Furcsaság? - horkant fel most már kicsit mérgesen a király.
- Igen, az a furcsaság, hogy Borka szíve alatt nem egy, hanem két szív kalapál.
Duliful először nem is értette a dolgot:
- Mi az, hogy két szív?
- Felség! Ez azt jelenti, hogy a feleségednek ikrei lesznek, két gyermeketek fog születni.
- A király körül elkezdett forogni a szoba. Úgy érezte, nem bírja tovább, ha azonnal le nem ül a földre, menten eltanyáz.
A Szolga ezt azonnal észre is vette:
- Jó Uram! Gyere, kapaszkodj belém! Itt a szék, ülj le és lélegezz mélyeket.
Borka és Klára nem tudták, nevessenek vagy sírjanak. Sajnálták a királyt, de az örömük is nagy volt, mert hát ilyen csoda hírre bizony ők nem számítottak.
- Szolga! Hát akkor most mi lesz?
- Fenség! Mindent elrendezünk. Szépen megoldódnak a problémák. Örülj, hiszen ez nagyon nagy boldogság.
- Hát az én napsugaram nincs ott bent egyedül, jaj, hát nincs is fiúnevünk!
Erre már mindenki kacagott.
- De nekem van! - rohant hozzá Borka. Ha fiú lesz, nem lehet más, csak Vendel, édesapám után.
- Így lesz! - bólintott rá a király.
    A szeme megtelt könnyel és azt sem bánta, ki látja, de könnyeit elengedte szabadjára. A Szolga is törölgette a szemét, és ahogy kinézett az ablakon, halkan így szólt.
- Havazik odakint. Milyen szép fehér minden! A tél is köszönti gyermekeid hírét.
Az orvos még ellátta őket pár jó tanáccsal, majd indulni készült. A Szolga és a Király kikísérte a kapuig. Albert vitte vissza. A Szolga ma estére kimenőt kapott, a családjával tölti az éjszakát. Mielőtt elbúcsúztak volna egymástól, így szólt hozzá a király:
- Ma éjszaka készítek új terveket, átrajzolom a babaszobát. Holnap, kérlek, majd vidd el a városba csak nagy titokban, meg ne tudja Borka.


68. rész
Duliful és a titkos babaszoba

- Szolga! Gyere gyorsan, nagy hírem van! Ma nagy titokban, kettesben a városban megyünk. Hozd a szekeret, majd az úton odafelé megbeszéljük a híreket.
    Ugrik a Szolga, szalad az istállóba, befogja a lovakat és máris az udvar felé halad. Duliful búcsút vesz Borkától, Klára pedig a lelkére köti, hogy feleségére nagyon vigyázzon.
- Menj, csak kedvesem, intézd a fontos dolgaid! Én itt várlak tégedet, olvasgatok és hímezem a babaingeket.
    Ahogy az úton zötyögtek a lovas kocsival, a király mondja a Szolgának nagy izgalommal:
- Találtam egy mestert, bababútorokat készít. Az éjszaka meg is rajzoltam a gyermekszoba tervét. Hófehér bútorokat szeretnék, csak a sarkukban lesz egy kis finom dísz. Borka nem tudhat semmiről! Majd nagy titokban készül, és amikor meglesz minden, majd csak akkor láthatja Borka. Már itt az ősz, oly hamar eljön a tél is, és tavasz elején már meg is érkezik a gyermekünk. Igyekezni kell, hogy minden kész legyen.
- Igazad van, Jó Uram! Mindennek sora van. Bizonyára csodálatos babaszobát készít majd a mester! Közben már szép lassan meg is érkeztek.
- No, várj csak, Szolga! Ez a ház lesz az! Nézd, még a házszám is milyen cifra! Bizonyára a mester faragta.
    Megrázták jól a kapu kolompját, hallották máris bentről a csoszogást. Egy ősz hajú idős úr nyitott ajtót nekik, máris bemutatkoztak neki.
- Fenség! Micsoda megtiszteltetés! Kerülj beljebb hajlékomba! Ott, hátul van a műhelyem, kérlek foglaljatok majd ott helyet.
Nagyon takaros műhelye volt a mesternek: faragott székek és hozzá egy nagyon míves faragott asztal állt a szobának egyik sarkánál. Bentebb vagy három segéd dolgozott, bőszen fúrt és faragott.
- Kérlek, hát mondd el, mi a kívánság!
    Mellényzsebéből a király elővette az alaposan összehajtogatott rajzát és mondókájának már is neki állt:
- Itt vannak a tervek, ez az elképzelésem, kérlek, tekintsd meg mester!
Az öregúr alaposan szemügyre vette a rajzot, majd így szólt:
- Értek mindent, de ide meg ide én mást javaslok - és máris oda rajzolta a saját elképzelését.
- Valóban, így jobb lesz - bólintott a király. Inkább így legyen hát.
- Körülbelül két-három hónap, mire el tudom készíteni majd, egy hét pedig a beszerelés. Megfelelne így, felség?
- Igen, ez így jó lenne, de kérlek, semmit ne csússz, merthogy mire megszületik a gyermekem, minden kész kell, hogy legyen.
- Jó Uram! Ha javasolhatok még valamit, a feleségem csodálatos függönyöket és mindenféle textil kiegészítőt készít. Megnéznéd? Így egy helyen el is készülne minden.
- Máris vezess oda bennünket! - csillant fel a király szeme.
- Az udvar másik oldalában van a szabóság.
- Menjünk!- bólintott a király.

    Megint csak takaros műhelybe érkeztek. Tiszta, szép szobában csak a varrógépek zenéje hallatszott és sok-sok csillogó szövet látszott.
A mester bemutatta a feleségét, aki egy nagyon elegáns idős hölgy volt. Mosolygós, kedves hangon szólt:
- Parancsolj, királyom! Miben segíthetek?
A király elmondta jövetele célját.
- Elkérhetem a szobáról a rajzot? Mert majd úgy választunk brokátot.
Jó alaposan szemügyre vette ő is a terveket és máris hívatta a segítő hölgyeket:
- Kérem, hogy hozzátok be a legfelső polcon lévő anyagot, a sárga dobozban lévő fodrokat és szalagot.
A hölgyek már szaladtak is és hamarosan telis-teli kézzel tértek vissza, el is ámult a Szolga.
- Mennyi csodálatos anyag! Felég, most szedd össze magad, hogy tudj ennyi szépség közül választani. - Ez itt a kiságy fölött lévő baldachinra, ez a falra, ez majd az ablakot takarja, ez a szalag meg szépen összefogja, az aljának pedig ez lesz itt a fodra…
- A király és a Szolga csak kapkodta a fejét, már azt sem értették, hol kezdték.
- Látom, nagyon érted a dolgod - szólt a király. Legyen hát minden úgy, ahogyan te akarod.
- Mint látod, Fenség, ezek mind olyan anyagok, hogy bármi is legyen a baba neme, nem lesz zavaró a dekoráció.
- Nyilván leány lesz - vágta rá a király -, Napsugár.
- Értem - mosolygott az idős hölgy. Nos, akkor nem fér kétség, minden remekül megfelel. Mire a bútor készen lesz, a textília is elkészül, a hölgyekkel mi a palotában mindent elrendezünk.

    A Király elégedetten bólintott, leszámolta az előleg árát és utasította a Szolgát:
- Nos, végeztünk. Most egy nagyot ebédeljünk!
De előtte a kollégiumba Palkóért hajtottak, aki nagyon megörült nekik. Az igazgatótól azon nyomban elkérték és őt is magukkal vitték. A kedvenc fogadójukba hajtottak, ahol máris a megszokott asztalukhoz ültek, a fogadós körbe is táncolta őket.
- Nagy hírem van, Palkó! - mondja mosolyogva a király. - A tavasz elején apa leszek!
Palkó nem akart hinni a fülének, örömében átölelte a királyt és szeméből könny folydogált.
- No, most aztán lehajtok egy pofa sört! - horkant fel a király. Egy kicsit te is ihatsz! - adott a Szolgának engedélyt a király.
    Pazar ebédet rendeltek, közben Palkónak töviről-hegyire mindenről beszámoltak, szinte egymás szavába vágtak. Nagyon kellemes hangulatban telt a délután, örömében egy kicsit be is csiccsentett a király.
- Nem baj, Uram, rá se ránts! Majd hazafelé elringat a szekér és majd vigyázok rád.



57. rész: Duliful és a névadó
56. rész: Duliful és Bubu
55. rész: Duliful és az esküvői torta
54. rész: Duliful és a meghívók
53. rész: Duliful és az esküvői előkészületek
52. rész: Duliful és az esküvői ruhapróba
51. rész: Duliful és a kis jövevény
50. rész: Duliful és a Szolga babavárása
49. rész: Duliful Szolgája apa lett
48. rész: Duliful kitűzi az esküvő napját
47. rész: Duliful és a titok
46. rész: Duliful és az álarcos banditák
45. rész: Duliful szánkózni megy
44. rész: Duliful, jég és Bubu
43. rész: Duliful búcsúztatja az évet
42. rész: Duliful karácsonya
41. rész: Duliful és a karácsonyi készülődés
40. rész: Duliful és a hangverseny
39. rész: Duliful Mikulásnak áll
38. rész: Duliful vadászata a kutyáival
37. rész: Duliful és a disznóvágás
36. rész: Duliful és a pórul járt látogatók
32. rész: Duliful levelet kap
31. rész: Duliful és a nagy átalakítás