70. rész
Duliful, Borka,
Napsugár és Vendel
- Szolga, nézd: kint már olvad hó és a fán dalol a rigó!
Pattannak rajtuk a rügyek, hamarosan tavasz lesz. No, de nem
merengek tovább, hozd a ruhám! A nyugati szárnyba megyek, mert ma
jönnek a mesterek.
- Hozom, Jó Uram, nézd már itt is van! Szedd össze nyugodtan
magadat.
- Drága Borkám! Van egy kis elintéznivalóm. Hogy érzed magadat?
Ma is olyan „sápadtka” vagy!
- Jól vagyok, Drága Uram, menj csak nyugodtan! Klára itt vigyázz
majd rám, no és itt vannak körülöttem a kutyák.
- Hamarosan jövök vissza hozzád, addig kézimunkázzál, hiszen
már nincs sok idő hátra, hogy megszülessenek a gyermekek.
A nyugati szárnyban nagy gőzzel dolgoztak a mesterek. A tapéta már
a falon volt, a kiságyak bent álltak. A mester éppen a
szekrényeket állította össze, a felesége és a segítője pedig
a függönyöket rakta az ablakra.
- Nekem már most tetszik! - örvendezett a király –, bizonyára
majd jól meglepjük Borkát!
A Szolgának is nagyon tetszett a látvány, nem győzte dicsérni a
munkát. A mester a büszkeségtől ki is húzta magát.
- Ebéd után majd újra visszalátogatok, akkortájt már lehet,
hogy készen is lesztek.
Szolga, gyere! Elviszem kicsit sétálni Borkát! Olyan sápadtnak
találom, majd a friss tavaszváró idő jót tesz neki.
Borka viszont arra kérte a királyt, inkább olvasson fel neki.
Kicsit már nehezére esett a járás, az áldott tehertől most nem
kívánta a sétát.
- Ahogy akarod, kedvesem, úgy legyen!
Borka ebédnél alig evett valamit, majd lepihent, Duliful pedig újra
a nyugati szárnyba ment.
- Hú, az áldóját! De gyönyörű lett ez a babaszoba!
Nahát-nahát, ez nem gondoltam volna!
Úgy örült a király, hogy a szeme csakúgy ragyogott.
- Felség! Van itt még valami, fogadd tőlünk szeretettel.
Készítettem egy hintaszéket a feleségednek. Az én párom
kibélelte puha párnával, hogy kényelmes legyen benne az ülés és
jól essék a királynénak benne majd a gyermekek etetése.
- Ó, hát ez igazán míves munka, nem is tudom, hogyan köszönjem
meg.
- Királyom, szóra sem érdemes!
- Szolga! Kérlek menj el a doktorért, ma sem tetszik Borka. Mondd,
hogy mától költözzön be a palotába.
Vacsora után Borka újra hamar nyugovóra tért. Duliful az orvossal
játszott egy sakkpartit, majd ők is aludni mentek. Hajnalban Borka
ébresztette Dulifult, kicsit aggódva:
- Drága uram! Szólj sz orvosnak, mert úgy gondolom, itt a szülés
ideje.
A király azt se tudta hirtelen, hol van, a Szolgát szólítgatta
azon nyomban. Futkározott össze-vissza, Borka meg nyugtatgatta:
- Kérlek, nyugodj le és tedd a dolgod: hívd gyorsan az orvost!
De már akkora a Szolga és Klára is megérkezett. Az ápolónő,
aki már régebb óta a palotában lakott, készenlétben állt és
elkísérte Borkát a szülőszobának kialakított helységbe. Az
orvos is megérkezett, megvizsgálta Borkát és kiadta az utasítást:
- Minden a legnagyobb renden halad. A babák úgy gondolták, már
kíváncsiak reánk, így kérek mindenkit, hogy az ápolónő és
Klára kivételével hagyja el a szobát!
Duliful a kék szalonban várakozott. A szolga már elhozta Borka édesanyját is, és az ő felesége meg Albert is ott várakozott. Közben levendulateát ittak, hiszen az nyugtatólag hat. Duliful néha odatapasztotta a fülét az ajtóhoz, de bizony semmit nem hallott.
- Mintha gyereksírást hallanék - mondta Duliful.
- Felség, én nem hallok semmit.
- Jaj, Szolga! Nyisd már ki a füled! A kutyákat meg kérlek, most
innen kivigyed! Nem hallok rendesen tőlük, hogy itt csaholnak.
Halk csoszogás hallatszott és végre az ajtóban már ott állt az
orvos:
- Felség, gratulálok! Borka, Napsugár és Vendel reád vár.
Szeretnének üdvözölni, kérlek menj be hozzájuk!
A király azt gondolta, a lábai nem fogják megtartani, annyira
izgult vagy örült. Ő sem tudta pontosan mi történik vele, de
alig volt benne erő. Betámolygott a szobába. A bölcsőkben ott
ringott a két gyermek, és Borka már szépen megfésülve az ágyban
pihent.
A király azt sem tudta, kihez menjen elébb, aztán először
megölelte a feleségét, majd szemügyre vette mint két gyermekét.
„Az egyik szebb, mint a másik! Napsugár és Vendel, minő csodás
két gyermek!” Közben patakokban hullt a könnye és most nem is
szégyellte.
Mikor így jól „kiörömködte” magát, behívta a Szolgát: -
Nézd meg a gyermekeimet, micsoda gyönyörűségek! Napsugárnak
éppen nyiladozott a szeme.
- Nézd, Szolga! Már reám is nevet.
- Igen, Felség! Látom, már most huncutkodik veled, máris levett a
lábáról ez a gyermek. Vendel rájuk se rántott, nyugodtan
szunyókált. Kis barna hajacskája világított a fehér pólyában.
- Szolga! Hozz pezsgőt a kék szalonba, ünnepelni fogunk! Drága
Borkám! Téged most pihenni hagyunk.
Késő éjszakáig ünnepeltek. A királynak a pezsgőtől máris jó
kedve lett, a Szolga alig tudta őt ágyba parancsolni.
Másnap reggel Duliful egyből Borkához és a gyermekeihez ment,
hogy megnézze: minden rendben van-e? Borka már a fotelban üldögélt
köntösben, a gyermekek békésen aludtak.
- Kedvesem! Kérlek, ha már van erőd, jöjj velem! Mutatok néked
valamit.
Borka óvatosan a királyba karolt, ő pedig átvezette Borkát a
gyerekszobába. Most Borkának lett könnyes a szeme.
- De gyönyörű lett ez a szoba! Hát ezt meg hogy csináltad? Én
meg már azon aggódtam, hogyan lesz ezután, merthogy nem
készítettük el a gyerekszobát.
Közben sűrű csókokat adott a királynak, aki nagyon örült Borka
boldogságának.
- Még van egy meglepetésem! Majd ebéd után szeretném felfedni,
ha itt lesz majd mindenki.
Úgy is történt. Akkor már mindenki a kék szalonban volt és a
király így szólt:
- Készíttettem valamit a gyermekeimnek a mesterrel. Jöjjetek
utánam!
A trónterembe vezette őket, ahová csak nagyon jeles alkalmakkor szoktak belépni.
A mester ott állt már bent, valami le volt mellette takarva.
Mindenki kíváncsian várta, mi lehet alatta. A király rá is
kezdett mondókájára:
- Mivel két gyermekem született és mindkettő egyformán kedves
nekem, azt gondoltam, hogy nékem két trónörökösöm legyen.
Ezért elkészítettem a mesterrel egy dupla trónt - és akkor a
lepel lehullt...
Borka nem akart hinni a fülének, de még inkább a szemének.
- Jó uram! De hát az egyik gyermeked leány!
- Drága Borkám! Átírom én a törvényt, mert bizony itt két
uralkodó született és ha én azt mondom, az bizony úgy lesz!
A Szolga annyira örült, hogy ilyen jó az ő ura, akit szolgál.
Közben arra gondolt: „Ki hitte volna? Volt régen egy jégszívű
király, ki csak a sötétségben érezte jól magát. Majd egyszer
csak mivé vált? Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle: egy
melegszívű, családját szerető király? No, meg dupla trón!”
A Szolga olyan boldog volt ettől a tudattól, mintha csak a
mennyben érezte volna magát.
Vége
69. rész
- Szolga! Szolga!
Hol bujkálsz? Gyere már, szeretnék néked adni utasítást!
- Jövök királyom,
már itt is vagyok, a kutyákat etettem az udvaron.
- Ma délelőtt hozd
el az orvost Borkához, már régen járt nálunk, vizsgálja meg,
hányadán állunk. Hamarosan megszületik a gyermek, már csak két
hónap, jobb, ha mostanában már sűrűbben idelátogat. Ha majd
eljön az idő, akkor meg lakjon a palotában, a vendégszobában.
- Máris indulok,
hozom a szekeret és hamarosan itt leszek!
Borka éppen a kék
szalonban kézimunkázott. Masni és Füge a gombolyagokkal játszott,
Kifli pedig az ablakpárkányon szendergett. Őt most nagyon nem
érdekelte a játék, ki sem nyitotta a szemét.
- Kedvesem! De szép
gallérkákat horgolsz! - dicsérte meg Duliful Borka munkáját.
- Ezek a kis ingecskékre
kerülnek, gyönyörű hófehérek - mutatta nagy boldogan Borka az
ingecskéket. Volt, ami már teljesen elkészült. Olyanok voltak,
mint egy hófehér habocska, a király óvatosan fogdosta.
- Milyen édes lesz
benne majd a gyermekünk, már alig várom, hogy a kezembe tartsam!
Csak a gyerek szobájáért aggódom. Már hívhatnál
mesterembereket, hogy minden időben elkészüljön - mondta kicsit
szemrehányóan Borka.
- Ne aggódj,
kedvesem, minden meglesz időben! - mosolygott kajánul a király és
homlokon csókolta Borkát.
Az udvarból
behallatszott a szekér kerekeinek csikorgása, megjött az orvos.
- Drága Borkám!
Kérlek, menj a szobádba. Klára majd odakíséri a doktort és
segít mindenben, ha valamire szükségetek lenne.
Duliful maga ment
ajtót nyitni, az orvost üdvözölni. Váltottak pár szót az
ajtóban, majd az orvos elvonult megvizsgálni Borkát, Duliful addig
a kék szalonban várt.
A Szolga kifogta a
lovakat majd ő is Duliful után ment, de előtte még illatos
leander teát készített.
- Oly soká van bent
már ez az orvos! Szolga te nem úgy találod?
- Nyugodj meg,
királyom! Bizonyára alapos munkát végez. - De magában ő is azt
gondolta, hogy az orvos már nagyon régóta bent van Borkánál.
Egyre lassabban
haladt az idő. Dulifulnak már beszélgetni sem volt kedve,
egyfolytában az ajtót kémlelte. Nagyon sokára, de végre valahára
kinyílt az ajtó.
- Végre, doktor! -
sóhajtott egy nagyot a Király. Hát oly soká voltál bent! Mit
csináltál?
Az orvos leült egy
fotelba és így szólt:
- Várjuk meg a
királynét. Hamarosan megjön és akkor elmondok mindent.
Duliful már nagyon
nagy izgalomban volt: „Csak nincs valami baj?” De aztán
elhessegette a rossz gondolatot.
- Szolga! Tölts
teát mindenkinek, kérlek! – mondta.
Klára lépett be a
szobába, majd utána hamarosan Borka. Duliful igen sápadtnak
találta. - Gyere, kedvesem! Ülj le ide
kényelmesen, betakarlak ezzel a jó meleg pléddel.
- Köszönöm! -
nézett rá hálásan Borka.
- Nos, hát doktor,
mind itt vagyunk és hallgatunk! - próbált egy mosolyt magára
erőltetni a király, pedig az izgalomtól már a lábán alig állt.
- A vizsgálatnál
mindent rendben találtam - mondta kimérten az orvos. De mégis van
egy kis furcsaság.
- Furcsaság? -
horkant fel most már kicsit mérgesen a király.
- Igen, az a
furcsaság, hogy Borka szíve alatt nem egy, hanem két szív
kalapál.
Duliful először
nem is értette a dolgot:
- Mi az, hogy két
szív?
- Felség! Ez azt
jelenti, hogy a feleségednek ikrei lesznek, két gyermeketek fog
születni.
- A király körül
elkezdett forogni a szoba. Úgy érezte, nem bírja tovább, ha
azonnal le nem ül a földre, menten eltanyáz.
A Szolga ezt azonnal
észre is vette:
- Jó Uram! Gyere,
kapaszkodj belém! Itt a szék, ülj le és lélegezz mélyeket.
Borka és Klára nem
tudták, nevessenek vagy sírjanak. Sajnálták a királyt, de az
örömük is nagy volt, mert hát ilyen csoda hírre bizony ők nem
számítottak.
- Szolga! Hát akkor
most mi lesz?
- Fenség! Mindent
elrendezünk. Szépen megoldódnak a problémák. Örülj, hiszen ez
nagyon nagy boldogság.
- Hát az én
napsugaram nincs ott bent egyedül, jaj, hát nincs is fiúnevünk!
Erre már mindenki
kacagott.
- De nekem van! -
rohant hozzá Borka. Ha fiú lesz, nem lehet más, csak Vendel,
édesapám után.
- Így lesz! -
bólintott rá a király.
A szeme megtelt
könnyel és azt sem bánta, ki látja, de könnyeit elengedte
szabadjára. A Szolga is törölgette a szemét, és ahogy kinézett
az ablakon, halkan így szólt.
- Havazik odakint.
Milyen szép fehér minden! A tél is köszönti gyermekeid hírét.
Az orvos még
ellátta őket pár jó tanáccsal, majd indulni készült. A Szolga
és a Király kikísérte a kapuig. Albert vitte vissza. A Szolga ma
estére kimenőt kapott, a családjával tölti az éjszakát.
Mielőtt elbúcsúztak volna egymástól, így szólt hozzá a
király:
- Ma éjszaka
készítek új terveket, átrajzolom a babaszobát. Holnap, kérlek,
majd vidd el a városba csak nagy titokban, meg ne tudja Borka.
68. rész
- Szolga! Gyere
gyorsan, nagy hírem van! Ma nagy titokban, kettesben a városban
megyünk. Hozd a szekeret, majd az úton odafelé megbeszéljük a
híreket.
Ugrik a Szolga,
szalad az istállóba, befogja a lovakat és máris az udvar felé
halad. Duliful búcsút vesz Borkától, Klára pedig a lelkére
köti, hogy feleségére nagyon vigyázzon.
- Menj, csak
kedvesem, intézd a fontos dolgaid! Én itt várlak tégedet,
olvasgatok és hímezem a babaingeket.
Ahogy az úton
zötyögtek a lovas kocsival, a király mondja a Szolgának nagy
izgalommal:
- Találtam egy
mestert, bababútorokat készít. Az éjszaka meg is rajzoltam a
gyermekszoba tervét. Hófehér bútorokat szeretnék, csak a
sarkukban lesz egy kis finom dísz. Borka nem tudhat semmiről! Majd
nagy titokban készül, és amikor meglesz minden, majd csak akkor láthatja Borka. Már itt az ősz, oly hamar eljön a tél is, és
tavasz elején már meg is érkezik a gyermekünk. Igyekezni kell,
hogy minden kész legyen.
- Igazad van, Jó
Uram! Mindennek sora van. Bizonyára csodálatos babaszobát készít
majd a mester! Közben már szép lassan meg is érkeztek.
- No, várj csak,
Szolga! Ez a ház lesz az! Nézd, még a házszám is milyen cifra!
Bizonyára a mester faragta.
Megrázták jól a
kapu kolompját, hallották máris bentről a csoszogást. Egy ősz
hajú idős úr nyitott ajtót nekik, máris bemutatkoztak neki.
- Fenség! Micsoda
megtiszteltetés! Kerülj beljebb hajlékomba! Ott, hátul van a
műhelyem, kérlek foglaljatok majd ott helyet.
Nagyon takaros
műhelye volt a mesternek: faragott székek és hozzá egy nagyon
míves faragott asztal állt a szobának egyik sarkánál. Bentebb
vagy három segéd dolgozott, bőszen fúrt és faragott.
- Kérlek, hát
mondd el, mi a kívánság!
Mellényzsebéből a
király elővette az alaposan összehajtogatott rajzát és
mondókájának már is neki állt:
- Itt vannak a
tervek, ez az elképzelésem, kérlek, tekintsd meg mester!
Az öregúr
alaposan szemügyre vette a rajzot, majd így szólt:
- Értek mindent, de
ide meg ide én mást javaslok - és máris oda rajzolta a saját
elképzelését.
- Valóban, így
jobb lesz - bólintott a király. Inkább így legyen hát.
- Körülbelül
két-három hónap, mire el tudom készíteni majd, egy hét pedig a
beszerelés. Megfelelne így, felség?
- Igen, ez így jó
lenne, de kérlek, semmit ne csússz, merthogy mire megszületik a
gyermekem, minden kész kell, hogy legyen.
- Jó Uram! Ha
javasolhatok még valamit, a feleségem csodálatos függönyöket és
mindenféle textil kiegészítőt készít. Megnéznéd? Így egy
helyen el is készülne minden.
- Máris vezess oda
bennünket! - csillant fel a király szeme.
- Az udvar másik
oldalában van a szabóság.
- Menjünk!-
bólintott a király.
Megint csak takaros
műhelybe érkeztek. Tiszta, szép szobában csak a varrógépek
zenéje hallatszott és sok-sok csillogó szövet látszott.
A mester bemutatta a
feleségét, aki egy nagyon elegáns idős hölgy volt. Mosolygós,
kedves hangon szólt:
- Parancsolj,
királyom! Miben segíthetek?
A király elmondta
jövetele célját.
- Elkérhetem a
szobáról a rajzot? Mert majd úgy választunk brokátot.
Jó alaposan
szemügyre vette ő is a terveket és máris hívatta a segítő
hölgyeket:
- Kérem, hogy
hozzátok be a legfelső polcon lévő anyagot, a sárga dobozban
lévő fodrokat és szalagot.
A hölgyek már
szaladtak is és hamarosan telis-teli kézzel tértek vissza, el is
ámult a Szolga.
- Mennyi csodálatos
anyag! Felég, most szedd össze magad, hogy tudj ennyi szépség
közül választani. - Ez itt a kiságy fölött lévő baldachinra,
ez a falra, ez majd az ablakot takarja, ez a szalag meg szépen
összefogja, az aljának pedig ez lesz itt a fodra…
- A király és a
Szolga csak kapkodta a fejét, már azt sem értették, hol kezdték.
- Látom, nagyon
érted a dolgod - szólt a király. Legyen hát minden úgy, ahogyan
te akarod.
- Mint látod,
Fenség, ezek mind olyan anyagok, hogy bármi is legyen a baba neme,
nem lesz zavaró a dekoráció.
- Nyilván leány
lesz - vágta rá a király -, Napsugár.
- Értem -
mosolygott az idős hölgy. Nos, akkor nem fér kétség, minden
remekül megfelel. Mire a bútor készen lesz, a textília is
elkészül, a hölgyekkel mi a palotában mindent elrendezünk.
A Király elégedetten bólintott, leszámolta az előleg árát és utasította a Szolgát:
- Nos, végeztünk.
Most egy nagyot ebédeljünk!
De előtte a
kollégiumba Palkóért hajtottak, aki nagyon megörült nekik. Az
igazgatótól azon nyomban elkérték és őt is magukkal vitték. A
kedvenc fogadójukba hajtottak, ahol máris a megszokott asztalukhoz
ültek, a fogadós körbe is táncolta őket.
- Nagy hírem van,
Palkó! - mondja mosolyogva a király. - A tavasz elején apa leszek!
Palkó nem akart
hinni a fülének, örömében átölelte a királyt és szeméből
könny folydogált.
- No, most aztán
lehajtok egy pofa sört! - horkant fel a király. Egy kicsit te is
ihatsz! - adott a Szolgának engedélyt a király.
Pazar ebédet
rendeltek, közben Palkónak töviről-hegyire mindenről
beszámoltak, szinte egymás szavába vágtak. Nagyon kellemes
hangulatban telt a délután, örömében egy kicsit be is
csiccsentett a király.
- Nem baj, Uram, rá
se ránts! Majd hazafelé elringat a szekér és majd vigyázok rád.
67. rész: Duliful és Borka visszaemlékezései
66. rész, Duliful és Borka öröme
65. rész: Duliful és a hazaérkezés
64/3. rész: Duliful és a nászút 3.
64/2. rész: Duliful és a nászút 2.
64/1. rész: Duliful és a nászút 1.
63. rész: Duliful és Borka nászútra indul
62. rész: Duliful és a lakodalom
61. rész: Duliful és az esküvő
60. rész: Duliful és a vendégek szórakoztatása
57. rész: Duliful és a névadó66. rész, Duliful és Borka öröme
65. rész: Duliful és a hazaérkezés
64/3. rész: Duliful és a nászút 3.
64/2. rész: Duliful és a nászút 2.
64/1. rész: Duliful és a nászút 1.
63. rész: Duliful és Borka nászútra indul
62. rész: Duliful és a lakodalom
61. rész: Duliful és az esküvő
60. rész: Duliful és a vendégek szórakoztatása
56. rész: Duliful és Bubu
55. rész: Duliful és az esküvői torta
54. rész: Duliful és a meghívók
53. rész: Duliful és az esküvői előkészületek
52. rész: Duliful és az esküvői ruhapróba
51. rész: Duliful és a kis jövevény
50. rész: Duliful és a Szolga babavárása
49. rész: Duliful Szolgája apa lett
48. rész: Duliful kitűzi az esküvő napját
47. rész: Duliful és a titok
46. rész: Duliful és az álarcos banditák
45. rész: Duliful szánkózni megy
44. rész: Duliful, jég és Bubu
43. rész: Duliful búcsúztatja az évet
42. rész: Duliful karácsonya
41. rész: Duliful és a karácsonyi készülődés
40. rész: Duliful és a hangverseny
39. rész: Duliful Mikulásnak áll
38. rész: Duliful vadászata a kutyáival
37. rész: Duliful és a disznóvágás
36. rész: Duliful és a pórul járt látogatók
31. rész: Duliful és a nagy átalakítás
13.rész: Duliful és a lánykérés
12. rész: Duliful és a betolakodó
11. rész: Duliful és a Csuda Vadkan
10.rész: Duliful vadászni tanítja Fügét
9. rész: Duliful átadja a vásárfiát
8. rész: Duliful vásárba megy
7. rész: Duliful "kutyák napját" tart
6. rész: Duliful és Borka találkozója a kastélyban
5. rész: Duliful megpillantja a lányt
4. rész: Duliful a nagybeteg
3. rész: Duliful estélyt ad
2. rész: Duliful és az Aranyhal
1. rész: Duliful
12. rész: Duliful és a betolakodó
11. rész: Duliful és a Csuda Vadkan
10.rész: Duliful vadászni tanítja Fügét
9. rész: Duliful átadja a vásárfiát
8. rész: Duliful vásárba megy
7. rész: Duliful "kutyák napját" tart
6. rész: Duliful és Borka találkozója a kastélyban
5. rész: Duliful megpillantja a lányt
4. rész: Duliful a nagybeteg
3. rész: Duliful estélyt ad
2. rész: Duliful és az Aranyhal
1. rész: Duliful