- Szolga! Hol vagy már? Gyere, mert Borka vár! - kiabál a király erőteljes hangon.
- Itt vagyok, jó uram, jövök már! Nézd! Kezemben van a nagy kosár. Mindent bekészítettem, mit kértél: plédet, teát, harapnivalót. Van még valami kívánságod? Mert akkor hozom a kutyákat.
- Klára, ellenőrizd le, rendben van-e Borka!
- Jaj, kedvesem! Ne aggódj már, jól vagyok!
- Jaj, olyan sápadtka vagy, lelkem! Úgy féltelek téged és a gyermeket, Borka! Én már nevet is választottam: Napsugár lesz a leányunk neve!
- De felség! Hiszen lehet, hogy fiunk születik!
- Meglásd Borkám, kit a szíved alatt hordasz, az Napsugár, én ebben biztos vagyok.
Klára és Borka ezen akkorát kacagott, még a Szolga is elmosolyodott. Füge és a kiskutyák már ott ugráltak körülöttük, Masni is előkerült.
- Indulhatunk! - adta ki a parancsot a király.
A tópartra mentek, ahol Duliful megpillantotta először Borkát. Mikor megérkeztek, mondta is Borkának kedvesen:
- Emlékszel? Itt találkoztunk hajdanán, akkor is pont ilyen csodás, napsütéses nap volt! A tóparton rengeteg virág nyílott és a madarak csodásan daloltak.
- Jól emlékszem, drága jó uram! Azt a napot soha nem felejtem, mindig az eszemben van.
A Szolga meggyújtotta a tüzet, Duliful és Borka pedig lesétáltak a vízhez, ami olyan szépen ragyogott a napfényben, mintha valami igazgyöngyöt szórtak volna a tetejére.
- Olyan szívesen megfürödnék a tóban! - mondta sóhajtva Borka.
- Még csak azt próbáld meg! - mondta kicsit dorgálva a király. De aztán megsajnálta Borkát.
- Jó! A lábadat kicsit beleáztathatod, attól biztosan nem lesz semmi bajod!
Borka hálásan pillogott a királyra és már benne is volt térdig a vízben a lába.
- Pont így álltál akkor is, ilyen édesen kilátszott a kicsi, hófehér térded!
- De felség! Még elpirulok!
- Jaj, tényleg, miket is beszélek!
Még jókat mókáztak egymással, a király ugratta Borkát. Közben észre sem vették a Szolgát, hogy lopva megleste őket és jókat mosolygott, örült a szíve, ahogy boldogságukat látta.
Közben elkészítette a nyársaláshoz a szalonnát, hozott friss paradicsomot meg uborkát és zsenge zöldhagymát. Borkának, ahogy meglátta, már csorgott is a nyála.
- Jaj, menten éhen halok már! Kezdjünk is hozzá! - sürgette viccesen a Szolgát.
Csak úgy sercegett a szalonna, csorgott a kenyérre a zsírja. Mindenki jóízűen falatozott, annyit ettek - főként Borka -, hogy a végén már majd ki pukkadt a gyomra.
Ebéd után leheveredtek a fűbe és szunyókáltak egy nagyot. Még a kutyákat is elnyomta az álom, ők is jót aludtak a tóparton. Mire felébredtek, a Szolga már mindent bepakolt a kosárba, őket útra készen várta. Ahogy hazaértek a palotába, Klára illatos kuglófot sütött, erdei gyümölcsből szörpöt készített és még ráadásnak forró, habos kakaót is kínált, amivel nagyon meglepte Borkát.
- Jaj Klára! Hát mi lenne nélküled mivelünk? Annyira tudod, mi mit szeretünk!
Klárának nagyon jólesett a dicséret és örömmel hozta a kakaóhoz a virágos csészéket. Közben a Szolga felesége és Samu is megérkezett.
- Hát mutasd magadat, Samu! Hogy te mennyit nőttél, szinte már szaladsz! Szolga, ha nem figyelsz oda, ripsz-ropsz és elhagy a fiad! - Majd meglásd, Borka, hamarosan a mi Napsugarunk is itt tipeg. Észre sem vesszük és kis hölgyike lesz.
- Drága jó uram! Hát úgy látom, néked csak lányod lehet, hiszen annyit emlegeted!
Ezen még Samu is hahotázott, majd nagy bőszen Masni után az asztal alá mászott.
- Fürge egy gyerek, nem rád ütött Szolga, nem olyan lomha, mint te vagy!
Borka bosszúsan nézett az ő urára, mert nem tetszett neki, amit mondott a Szolgára.
- Hát csak ugratom, tudja ezt ő is! - mondta vigyorogva a király és kedvesen hátba ütögette a Szolgáját.
- Persze, hogy tudom, királyom! Meg már meg is szoktam, hogy engem te mindig ugratsz.
És akkor az ablakon keresztül berepült egy madárka, a karnisra szállva kedvenc dalukat trillázta.
Dulifulnak örömében csak úgy csillogott a szeme. Eszébe jutott, hogyha ez a madár nem lett volna, vele ennyi csodálatos szépség nem történhetett volna. Borka szinte érezte, mire gondol a király. Érzékien megfogta a karját, csókot lehelt homlokára:
- Drága jó férjem, olyan jó, hogy vagy te nekem!
- Édes Borkám, te meg énnekem!
