- Szolga, hozd a hintót! Már mindent összecsomagoltunk. Állj elő és továbbindulunk! Vár bennünket a homokos tengerpart. Nézd, milyen verőfényesen süt a nap!
A gyönyörű várostól elbúcsúztak, majd vidáman tovább indultak. Egész délelőtt haladtak, mikor végre egy csodálatos nyaralóparadicsomba érkeztek. A pazar szállodában hamarjában elhelyezkedtek. A szolga kicsomagolta az utazóládákat, addig a király és Borka a kerti étteremben teázott, ahol körbevették őket színes egzotikus virágok.
- Jaj, kedvesem! Azt hittem, csodálatosabb hely már nem létezik annál, ahol idáig jártunk, de hát káprázatos, amit most itt látunk!
- Kedvesem! Ma délután a tengerparton pihenünk. Könnyű ruhát vegyél és a fürdődresszedet is hozzad, mert a sós tengerben is megmártózhatsz.
- Jaj! Miket beszélsz drága férjem? Hát nem csináltam még soha ilyet.
- Na, ma Borkám majd meglátod! - és egy nagyot kacarászott.
A szolga jött és jelentette: a csomagolást befejezte. A királyi párt a szobájukba felkísérte.
- Szolga! Egy fél óra múlva várunk! Készítsd össze a fürdőruhádat, úszunk egy nagyot a tengerben.
- Úszunk? Hát azt, felség, majd megnézheted, merthogy én a vízbe nem megyek.
- No fuss! Ne járjon a szád és minket a hallban várj!
Később mindhárman a partra indultak, ott a hófehér homokban lepakoltak, majd egyből egy hatalmas, csavaros fagyit nyaltak: krémeset, édeset, pisztáciát, csokoládét, meg ami a tölcsérre ráfért.
Majd a vízhez sétáltak. Nagyon tetszett minden a Szolgának. De Borka is csak ámult, ahogy a víz morajlott; a távolban vitorlás úszott A Szolga a lábujja hegyét a habokba belemártotta. Először kicsit hűvösnek találta a vizet, de lassan csak beljebb merészkedett. Borka és Duliful kézen fogva sétált a vízbe, mert a király a feleségét nagyon féltette.
- Csak óvatosan, Borkám! Kapaszkodj belém! Gyere bátran, ne félj!
Mindenkinek nagyon tetszett a móka, miután jól felbátorodtak. A király úszógumit is vásárolt a Szolgának, aki nagyon vicces volt, ahogy ringatták a hűs habok. Mikor már jól kiázott kezük-lábuk, a napon még kicsit megszárítkoztak, majd vacsorázni ballagtak. Mennyei vacsorát fogyasztottak: mindenféle tengeri herkentyűt, rákot, kagylót, langusztát, majd kértek szarvasgombás tésztát. Édességnek fenséges helyi maffint fogyasztottak végül nagyon kellemes eperbort kortyoltak.
- Annyira jól sikerült nap volt már megint! - örvendezett a Király. Csak úgy ölelte magához Borkát.
A Szolga pironkodva nézte őket, közben nagyokat sóhajtott: szeretett feleségére gondolt.
A hét olyan gyorsan elröpült. Csak azt vették észre, hogy már itt a hétvége. Vásároltak, vurstliban voltak, hajóra szálltak, delfinekkel úsztak.
- Pár nap és csomagolhatunk, mert vár már bennünket az otthonunk - mondta kicsit könnyes szemmel Borka.
Az utolsó napokat még jól kihasználták. Az otthoniaknak ajándékot vettek, jobbnál jobb ételeket ettek. Aztán eljött az utolsó este. A Szolga gondosan mindent becsomagolt, leellenőrizte a lovakat.
A búcsúvacsora megint csak fenségesre sikeredett, alig tudták megenni a finom ételeket. Kellemes olasz zenét hallgattak, Borka és a király egyet-kettőt táncoltak.
Reggeli után útnak indultak. Fájó szívvel mondtak búcsút a tengernek, de tudták, otthon már nagyon várják őket.
- Szolga! Hajts óvatosan! Hosszú az út, mi előttünk áll, nagyon vigyázz, úgy hajtsál!
- Jó Uram! Egyet se félj, míg engem látsz! Baj nem történhet veletek, ti csak nyugodtan legyetek.
Duliful és Borka összebújva gyönyörködött a csodálatos mediterrán tájban, majd Borka rádőlt a férje vállára.
- Jaj, drága párom! Oly csodás nászút volt! A szívem mélyén fogom ezt a szép élményt mindörökkön őrizni, soha nem fogom neked ezt elfeledni!
- Kedvesem! Csak pihenj! Ígérem, lesz még az életben ilyen. Sok szép helyre el foglak még vinni a nagyvilágba. Ha majd egyszer megszületik a gyermekünk, hármasban megyünk. Bejárunk mindent! Fogok még neked mutatni sok szépséget!