-Szolga! Hol késlekedsz? Nézd: az idegességtől már a kezem is remeg! Úgy izgulok! Nagy nap ez a mai, hiszen oltár elé kell nekem állni!
- Jövök már, itt vagyok! - nyugtatatta Dulifult a Szolga, és úgy sietett, hogy a lábáról még a papucsát is elhagyta. Most hozták meg a ruhákat a szabótól, Klárával átvettük őket. Klára éppen neked készíti elő a vőlegény öltönyt. A virágok is rendben vannak, az asszonyok díszítik éppen az asztalt. Jó Gazdám! Egyet se búsulj, minden rendben van! Te most már csak csinosítsad magad. Délelőtt tíz órakor zúgnak fel a harangok, akkor a te hintód előáll, a menyasszonyé meg félórára rá, hiszen te már csak a templomban, az oltár előtt láthatod meg Borkát.
Klára már hozta is az élére vasalt vőlegény ruhát, ahogy kérte király: kék kabát, rajta arany sujtás, hozzá ébenfekete nadrág. A lakkcsizmája csak úgy fénylett! A Szolga úgy kibokszolta, hogy csillogott-villogott a fényben annak az orra. Klára a menyasszonyi csokor bazsarózsáiból egyet a vőlegény kabátjára szúrt, aminek olyan édes volt az illata, hogy Duliful szinte elbódult. A fodrász is megérkezett: megborotválta a királyt és kicsit megigazította a haját. A vitrinből előkerült az ünnepi arany zsebóra, fényesen illeszkedett a zakóra. A Szolga nem győzte dicsérgetni a királyt, hogy az milyen fess lett és hogy rajta a vőlegény öltöny milyen jó áll.
- Jól van már, ne károgjál! - förmedt viccesen rá a király, de azért a tükörben ő is többször megnézte magát. Végül a kezére a hófehér kesztyű is rákerült, majd Duliful nagy nyugodtan egy fotelba leült.
- Igyekezz, itt várlak, öltsd fel te is az ünnepi ruhádat! - utasította a Szolgát, aki nyomban el is tűnt az ajtó mögött. Néki az öltözködésben a felesége segédkezett. A király nagyon elégedetten méregette:
- Elegáns vagy, Szolga! Szép ez a bordó-fekete sujtásos kabát, és jól áll rajtad a hozzáillő fekete nadrág.
A Szolga is csizmát viselt. Talán nem volt olyan fényes, mint a királyé, de a sarkantyúja az övének is szépen csilingelt.
- Felség! Zúgnak a harangok, el kell, hogy induljunk!
Klára már ünneplőben az ajtóban állt, a menyasszonyi csokrot átadta a királynak, hiszen azt ő viszi a templomba szeretett menyasszonyának, Borkának. Az előtérben már mindenki felsorakozott. Pista halkan zongorázott, Alízka rózsaszín selyemruhában mellette állt, kezében virágszirommal teli kosár. Bongó király és Gizella is rendkívüli módon elegáns volt, ruhájuk egyforma sárga szaténból készült. Tömpi király fején frissen dauerolt paróka volt, melynek világoskék szalagot kötött a végére, olyat, mint a szmokingja színe. A Szolga kisfia, Samu, hófehér csipkeruhát kapott, Kláráék lányának, Hajnalkának, ugyanebből a csipkéből adtak rá kis ruhát. Virágok díszítették az egész palotát. Az udvaron feldíszítve állt az ünnepi sátor, a király alig tudott valamit kinyögni a meghatottságtól.
- Induljunk Szolga, hiszen nemsokára ott lesz az én menyasszonyom, Borka.
Mikor a hintók a templomhoz értek, ujjongva fogadták őket a népek. Annyian eljöttek, hogy csak ámult a király. A hintóra rengeteg virág szállt, így köszöntötte a népe az uralkodóját.
A templom hófehér margarétával volt díszítve. Égett az összes gyertya, szólt az orgona és gyönyörű dalt énekelt Pista. Palkó és Albert egyforma ruhában a kapuban állt, ünnepélyesen várták a királyt. A vendégek helyet foglaltak, akkor már nagyon remegett az izgalomtól a lába a királynak. Majd felcsendült a királyi bevonuló. Szép lassan vonult be a király, a lába elé színes rózsaszirom szállt. Duliful az oltárnál, a papok előtt megállt és szívrepesve várta a csokorral Borkát.
Mikor az orgona lágyan megszólalt a napfényben, lassan közeledett Borka. Hosszú csipkefátyla és uszályos ruhája omlott a vörös szőnyegen, nyakában leheletnyi gyöngy csillogott. Koszorúja mirtuszvirággal volt díszítve, lágyan illeszkedett fejére. Haja laza kontyba volt fogva, attól még kecsesebbnek tűnt hosszú nyaka. A király szeme megtelt könnyel, nemigen látott még ennél szebbet. A csodálkozástól a kezében lévő a csokrot majdnem elejtette. Alízka egy bársonypárnán tartotta a gyűrűket, a napban a gyémánt bennük fénylett. Borka édesanyja a fátylat felhajtotta, majd Borka kezét a királynak átadta.
- Gyönyörű vagy, kedves! rebegte a király, és mint a hímes tojást, homlokon csókolta Borkát.
A misét három pap is vezette, majd a főpap őket összeeskette. Elmondták a fogadalmukat, közben szólt az orgona, a padsorokban mindenki meghatódva hallgatta.
A pap szent stólával befedte kezüket és az ajtóig kísérte őket. Kint már ujjongva várt a tömeg: dobáltak rájuk a rizsszemeket. Felcsendült a zene, szólt a harmonikaszó, felállt az összes díszhintó.
Duliful felemelte Borkát, óvatosan a hintóra ültette, majd ő is felült melléje. A Szolga a hátuk mögött a hintón állt. Albert vezette a lovakat, ostorával nagyokat pattintott.
- Drága feleségem! Micsoda nagy nap ez a mai! Most aztán induljunk mulatni!
