23. rész, Duliful olvasni taníttatja a Szolgát

 - Szolga, te balga, rohanj ki a parkba! Látom, a kocsival jön Pista. 
Segíts nekik, hiszen alig bírja tolni a kocsit Alizka!
      Szalad a Szolga a parkba, utána fut a két kutya: Bubu és Füge. Kifli, a cica a
párkányra felugrik. Kíváncsian szemléli ő is az eseményt, nyávogva nézi: ki is lehet a 
vendég. Pista mosolyog a kocsiban, örömmel látja, hogy megérkezett a segítség: a 
Szolga. 
Mindketten illedelmesen köszöntik a Szolgát, no meg a két játékos kutyát. A Szolga 
a könyvtárszobába tolta Pistának a kocsiját, Duliful oda hozatott egy kis uzsonnát. 
A polcon rengeteg könyv sorakozott, mindegyik pompás bőrkötésű volt.

      Pistának nagy örömére szolgált, hogy a könyvtárába beengedte a király.
- Tudom Pista, hogy nagyon szeretsz olvasni, így azt gondoltam, ha kedved tartja, 
délutánonként hozzám eljöhetsz és felolvashatsz nekem a könyvekből. Persze csak akkor, 
ha már a leckéd készen van és a szüleid engedélyt adtak rá.
- Felség! Ez nekem nagy örömömre szolgál, és ha nem bánod, hozom magammal Alizkát.
- Hozzad nyugodtan! Neki majd keresünk mesekönyvet, hogy az idejét jól eltöltse.
A Szolga szomorúan felsóhajt:
- Itt ez a sok könyv! De jó annak, aki tudhatja, mit írnak bennük, mit rejt az a sok betű!
Ekkor a királynak egy nagy ötlete támad, mit azon nyomban elmond Pistának:
- Pista! Itt ez az írástudatlan, szegény Szolga. Megtaníthatnád vele a betűvetést, igaz az 
esze az hozzá igen kevés.
- Jaj, Felség! Öreg vagyok én már a tanuláshoz, csak elvesztegetett idő és bajlódás, 
mit Pista rám szán!
- Ne károgj már, mint egy rossz madár! Egy kis tanulás senkinek nem árt! A csendes téli 
estéken már te fogsz felolvasni nekem, azt szeretném így legyen!

Pista nagyokat mosolyog, ahogy a királyt és a Szolgát hallgatja, majd vidáman ezt mondja:
- Örömmel jövök a könyvtáradba és ígérem, meg fog tanulni írni és olvasni a Szolga!
- Készülj! Holnap kezdődik a tanulás, nem olyan ördöngös dolog, meglásd!
A Szolga csak csóválja a fejét, de azok ketten csak nevetnek rajta.
- Azt hiszitek, ez jó móka? - mondja rosszallóan a Szolga.
Pista kiválasztott egy-két könyvet a könyvtárból és udvariasan kölcsön kérte a királytól. 
Másnap délelőtt a Szolga nagyon szorgos volt, mindent el akart végezni, hiszen mostantól 
délutánonként neki iskolába kell járni. Pontban négy órakor meg is jelent Pista és Alizka, 
a kocsiban ülő Pistának az ölében egy fekete palatábla. A Szolga sietett elébük, hogy 
segítsen a kocsit tolni, hiszen a kislánynak éppen elég volt a kavicson a kocsit fogni.
- Menjünk a könyvtárba, ahol már vár minket a király! Ott megkezdhetjük a tanulást.
Duliful a nagy fotelban foglalt helyet és maga mellé készített egy-két útikönyvet.
- Pista, Alizka! Megjöttetek! - örvendezett, hogy meglátta a gyermekeket a király.

     Először Pista a királynak olvasott fel. Közben egy nagy térképen mindig megnézték, 
hol, merre járnak.
Majd a király visszavonult, a Szolga és Pista pedig megkezdték a tanulást. 
A fiúcska nagyon komolyan vette a tanítást, alaposan kioktatta, jól meggyötörte a Szolgát. 
Ma az abc három betűjét tanulták meg. A Szolga röpdösött örömében, mikor a betűket a 
könyvben felismerte. Pista minden nap jött délután, a Szolga pedig szorgalmasan tanult, 
mint egy igazi kisdiák.
A király elégedetten látta, milyen jó munkát végez Pista. Esténként a Szolga már könyvvel 
tért nyugovóra. A szobájában még gyakorolt, a könyvből szöveget másolt. Mily nagy 
boldogság volt számára: a szavakat megértette, ahogy olvasta!
   Eltelt egy-két hónap s az olvasás egyre jobban ment a Szolgának. 
Egyik délután Duliful Borkát, Palkót és a Szolga feleségét meghívta.
- Meglepetésem van számotokra! - mondja nekik a király. Szolga! Kérlek, készíts valami 
finom uzsonnát és főzz finom fahéjas-vaníliás teát. Kérlek, a könyvtárban szolgáld fel, 
Pista, te pedig a könyvekből olvass fel. Nagyon kellemes volt a felolvasás, teljesen
lenyűgözte a királyt. Borka, a Szolga feleségre és Palkó is nagyon élvezte, ahogy Pista 
felolvasott. Szemeik előtt szinte megelevenedtek a lapok. Mikor Pista befejezte a 
felolvasást, akkor így szólt a Király:
- Meglepetésünk van számotokra! Valami nagy dologgal készült ma a Szolga! 
No, gyere, ne kéresd magadat! Halljuk, add elő a mondandódat!
     A Szolga kezében egy mesekönyvet szorongatott. Rövid kis történetekről szólt a mese, 
de a Szolgának egyelőre nagyon remegett a keze. De egyszer csak lassan olvasni kezdte 
a könyvet. Pista, ha kellett, a háttérből segített. Mindenki lélegzetét visszatartva és 
csodára váltan hallgatta, hogy olvas a Szolga. A felolvasást nagy tapssal jutalmazták. 
Felesége könnyes szemmel ölelte át a Szolgát.
- Hogy te milyen ügyes vagy, drága jó Uram! Olyan büszke vagyok rád! De hogy csináltad 
ezt, hogy neked az olvasás így megy?
- Jó Királyomnak köszönhetem, hogy megengedte ezt nekem. Pista volt a tanítómesterem, 
amit most hálás szívvel megköszönök! Én már azt gondoltam, ebben az életben olvasni és 
írni sem fogok, hiszen hogy megtanuljam, ahhoz már öreg vagyok.
- Ej, ne nyavalyogj már! - inti csendre a Szolgát a Király. 
Nagy boldogság ez mindenkinek és az ember lehet bármily öreg, soha nem késő tanulni, 
csak szorgalommal kell annak nekifogni!


21. rész: Duliful gombászni megy                                  
20/2-3.rész: Duliful és a Nagyutazás                                                          

Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )