24. rész, Duliful fürdik

- Szolga, te balga, nézz ki az ablakon! Látod, a nap már hogy vigyorog? 
Készülj, indulunk, ma ebben a szép időben itthon nem maradunk!
- Jó Uram, jövök! Mi a terved, mi jár a fejedben? Mit hozzak, merre menjek?
Duliful még magára is kérdőn tekint, mert azt, hogy hová menjenek, még nem találta ki.
- No, lássuk csak, mi legyen? Mihez is lenne ma nagy kedvem? Ej, hát megvan! 
Úszunk egy nagyot a tóban!
Kikerekedik a Szolga szeme, azt gondolja rosszul hall, pedig nem.
- No de Jó Uram! Én nem tudok úszni, és úgy gondolom te sem, így a tóhoz menni 
veszélyes! Ki fog ránk vigyázni? Mert bizony a tóba könnyen bele lehet fulladni!
Duliful bizonytalanul ránéz: "Ez egy fogós kérdés."
- Hát akkor mit tegyünk? Itt a jó meleg, és mi a tóba ne fürödjünk?
A Szolga vakarja a fejét: „Hát mi is legyen, hogy gazdája kedvére tegyen?"
- Uram! A hátsó kertben van egy jó nagy dézsa, fogom a vödröt, és rögvest vízzel 
megtöltöm. Meglásd, jól szórakozol majd, ahogy a vízben pancsolsz!

    Dulifulnak felcsillan a szeme:
- Ez egy remek ötlet! Eredj, hordd azt a vizet! Addig én veszek fürdőruhát, jaj, alig 
várom már!
Szalad a Szolga, hordja a vizet, szegény, majd felesik, annyira siet. 
Valahogy Masni, Bubu és Füge is előkerül, nézik a Szolgát kelletlenül. 
A szolga lába szárán a ruha tiszta víz, ahogy a vödörből ráfolyik.
De ő nem bánja, csak Jó Urát boldognak lássa! Jön is a király, csíkos fürdőtrikóban. 
A szolga mosolyog, hisz nem látta így még soha.
- No, mit kacagsz te bárgyú? Szaladj te is, öltözz át ottan hátul!
- No de királyom! Nem való ez nekem, meg aztán nincs is fürdődresszem!
- Gondoltam - szól a király. No, eredj már, kikészítettem neked egyet!
Örül a Szolga, máris rohan, veszi le a ruháját szépen sorban. A dressz, igaz, kicsit 
szoros rajta, no de ő azt nem nagyon bánja.
- Jövök már, kész vagyok! Nézd csak, hozok a fejedre egy kalapot!
Duliful, ahogy a Szolgára tekint, összecsapja mindkét kezét.
- Hát jó, hogy a feleséged nem lát, mert bizony neked a dressz szörnyen áll!
A Szolga elszégyelli magát, azt sem tudja, hova dugja piros arcát.
- Jól van már, te szamár! - kiált a király. Gyere, nézzük meg inkább a dézsát!

     Duliful a lábát félve beleteszi, a víz elég hideg, így gyorsan ki is veszi.
- Menj te előbb! - szól a király. Nézd meg te a vizet, nehogy még nekem valami 
bajom legyen!
Kifli a fűben elnyúlik, Bubu és Füge is vígan csahol, játszanak valahol. 
A Szolga nagy bátran elmerül a dézsában:
- Jaj, Uram! Ez nagyon finom, nem is hideg! Nézd, hogy bírom!
A királynak sem kellett több, máris mellette termett.
- Hát ez tényleg nagyon jó! - és azzal huncutul a Szolga arcába fröcsköl. 
    A Szolga kicsit félve, de a királyt ő is lefröcskölte. Nagyokat nevetnek, ahogy ott 
ketten fürdenek. Mint két igaz jó barát, úgy ugratják egymást. Masni, Bubu és Füge is 
ott ugrál, néha egy kis víz rájuk száll. Akkor megfutamodnak, de újból és újból 
felbukkannak. Sokáig így szórakoztak, majd mikor ráuntak és a dézsából kibújtak, 
egy nagy pléden szárítkoztak. A nap oly jó melegen sütött rájuk, azon nyomban 
megszáradt fürdőruhájuk.















- Hű, de megéheztem! - mondja a király. Biztos a víz teszi, de egy lovat meg tudnék enni!
- Jó királyom! Maradj itt, pihenj, hozok neked valami nagyon finom ételt.

    Azzal már el is tűnik a Szolga, a király pedig visszahemperedik a pázsitra. 
Azon nyomban el is nyomja az álom. Olyan hangos horkolásba kezd, hogy Füge és Bubu 
gyorsan a kutyaólba bújik. Egy kis idő múlva már fut is vissza a Szolga, kezében tálca. 
Rajta jobbnál jobb íncsiklandozó falat. Van ott sonka, fürjtojás, friss foszlós kalács, 
mosolygós alma, édes szamóca, és hogy szomjas ne maradjon a király, a szolga tálcára 
rakta a kedvenc zamatos borát is. Az ételnek illatát Kifli, Bubu és Füge is azon nyomban 
észrevette, már ott is ugrándoznak a Szolgát követve.
- Megjöttem, Jó Uram! - kiált a Szolga. Ébredj, nézzed mit hoztam!
A Király álmosan felkászálódik, nyújtózik, majd nagyot ásít.
- Ne kiabálj már, te pupák! Inkább gyere, ülj te is ide! Hívd az állatokat, nekik is jusson 
egy-két jó falat!
De azok már hívás nélkül is ott vannak és türelmetlenül ugrálnak.
- Jaj de jól néz ki ez az étel! - mosolyog a király. Legszívesebben mindent bepucolnám.
Kifli, Bubu és Füge is jóízűen nekilát, mind egy cseppig tányérjukat kinyalják. 
A Szolga is eszeget szerényen, sandítva nézi Dulifult, hogy tömi befelé az ételt.

- Micsoda szép nap volt! Ugye, szolga? Legközelebb szerzünk még egy dézsát és velünk 
tarthat Borka.
„Rendezünk egy nagy fürdőpartit” - örvendezik a király - és máris tervezgetni kezdi a 
fürdőparti napját. A Szolga is örül az ötletnek, csak még az a gondja: honnan lesz másik 
dézsa? No de majd megoldja, azon gondolkozni még ráér holnap!
Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )