30. rész, Duliful a városba megy

- Szolga, gyere, indulunk! Ma a városba kocsizunk. Meglátogatjuk Palkót az iskolában és kószálunk egy pár napot a városban.
- Jó uram! Máris pakolok, csak áruld el, hány napra maradunk?
- Kettőre biztosan, de elválik, hogyan érezzük magunkat.
    Szalad a Szolga, csomagol, nagyon ügyel, nehogy valami otthon maradjon. 
Az állatokat is a szekérre pakolják, míg távol lesznek, őket Borkánál hagyják. Borka házánál útközben megálltak, aki összekészített Palkónak egy kis csomagot: mézédes körte, házi sajt, törökméz volt benne.
„Nem hinném, hogy Palkó máshol ilyen finomságot enne!”
Az állatok nagyon megörültek, hiszen jó helyük volt Borkánál és kutyáját, Masnit is imádták.
    Szépen, zötyögősen megindultak a szekérrel. Az erdő levelei már rozsdássá váltak, sőt lassan már kopaszodtak az ágak. Késő délután volt, mire feltűnt a város templomtornya, éppen négyet ütött annak kongó harangja.
- Keressünk egy fogadót, ahol megszállunk, és majd vacsorához látunk. Palkót holnap látogatjuk meg, hiszen hétvége lesz, tanítás éppen nem lesz.

    Egy takaros fogadó előtt megálltak, felettébb jókedve volt a királynak. Vidáman pattant le a szekérről, sietett előre, hogy körülnézzen. A fogadós alig akart hinni a szemének, mikor a király ott állt előtte:
- Jó Uram! Üdvözöllek szerény hajlékunkban! Van szabad szobánk, remélem, megfelel! Mindent megteszek, hogy nálunk örömed leljed!
- Elég már! Mutasd a szobát, hadd mossam le magamról a fáradság porát! Vacsorára készíts valami ételt! A Szolgám és én is már nagyon éhesek vagyunk, főjenek hát jobbnál jobb falatok!
    A szobák nagyon barátságosak voltak: fenyőbútorok, halványzöld takarók, az ablakon pedig csipkés-fodros, virágos függönyök lógtak. A király vett egy jó meleg fürdőt, a Szolga segített neki: a hátát a habos vízzel jól átkefélte, majd puha törölközőbe tekerte és tiszta ruhába felöltöztette. A Szolga is felfrissítette magát: váltott tiszta gatyát, ünneplőbe vágta magát. A fogadó konyháján rotyogott az étel, a király ínycsiklandozó illatokat érzett.
- Micsoda illatok! Érzed te is, Szolga? Olyan éhes vagyok, alig bírok már magammal!
- Jó Uram, már nekem is korog a gyomrom! Hát bizony régen volt, hogy reggel volt!

    Egy gyönyörűen megterített asztalhoz ültek, jól megbámulták őket az emberek. Volt, ki hangosan üdvözölte őket, volt ki csak intett nekik, de volt olyan is, aki csak félve tekintett rájuk, el sem hitte, itt ül a királyuk. A fogadó személyzete elkezdte tálalni az ételt: először friss cipót padlizsánkrémmel kenegettek, majd ízletes, gyöngyöző fácánlevest ettek. Ezután következett a főtt hús csípős tormával, vaddisznó pörkölt tarhonyával, hozzá helyi kovászos uborka fokhagymával, végül pite, sűrűn megszórva szilvával. Minden éteknek fenséges volt az íze, nem is maradtak ők éhínségben.
    A vacsora végén a király megdicsérte a fogadóst, busás borravalót adott, majd jóllakottan aludni ballagott. Az éjszaka nyugodtan telt. Mire a király ébredt, a Szolga tálcán felhozta neki a reggelit.
- Szép reggelt, jó uram! Odakint süt az őszi nap. Itt a reggelid, egyél! Nézd, még gőzölög a friss kenyér.
    Reggeli után a kollégiumba hajtottak, no, lehet, majd felakad a szeme Palkónak. 
Elsőször az igazgatóhoz mentek, ott lejelentkeztek. Az igazgatónak majd elállt a lélegzete, mikor meglátta, ki az ő vendége. Palkót agyonra dicsérte: „Szorgalmas diák, nagyon ügyes! Ha így halad, évfolyam első lesz!” A király és a Szolga nagyon büszkén hallgatta, micsoda jó esze van a fiúnak.
Majd az igazgató Palkóért küldetett: „Hívják az igazgatóiba a gyereket!”
Palkó félve kopogtatott az ajtón, de amikor a királyt és a Szolgát meglátta, már nem remegett a lába. Madarat lehetett volna fogatni vele. Megölelte a királyt, a lelke a mennyekben járt.
- Jó tanulmányaidért jutalmul ma a kollégiumot elhagyhatod - mondta kimérten az igazgató. Őfelségével töltheted a napot, este hat órára majd visszahoz.
- No, készülj - nyom egy barackot Palkó fejére a király -, a szekér már kint vár!
Palkó sietve összeszedelőzködött és nagyon hamar visszajött.
    A szekéren kérdezi Palkót a király:
- Mit szeretnél, hová vigyünk? Ma te választhatod a programot, hiszen ez most a te napod.
- Az állatkertbe, ha lehet. A kollégiumablakból sokat gyönyörködöm benne. Vágytam rá, hogy egyszer a közelből is meglessem.
    A Szolgát is felvillanyozta az ötlet, hiszen soha nem járt még állatkertben. 

    Csodálatos sétát tettek az állatkertben! A vízilónál kezdtek, majd jött a majomketrec, ahol nagyokat nevettek. A Szolga félelmetes párducokban gyönyörködött, az oroszlánok ketrece előtt tömeg hömpölygött. A zsiráfok nyaka az égig ért, aztán láttak fürdetni medvét. A madárházban a fejüket csak úgy kapkodták, ahogy röpködött a sok színes tollú kismadár. Késő délutánig barangoltak és még mindig úgy érezték, valamiről lemaradtak.
- Irány a fogadó - szólt erélyesen a király -, az idő már nagyon eljárt! Vacsorázni megyünk, és utána vissza kell menni a kollégiumba. Szomorúan búcsút vettek az állatoktól és a csodálatos naptól.
    A fogadóban a nyárson már forgott a bárány, Palkót is nagyon kedvesen fogadták. Mennyei porhanyósra sült a hús, hozzá volt fanyar barna szósz. Édességnek fagylaltot kínáltak, mandulával megszórták, ropogós epret is raktak a tetejére. Palkó és a Szolga talán nem is látott még ilyet, csak a mesében. Étkezés után még kicsit diskuráltak, majd újra szekérre ültek és a kollégiumba mentek. Az úton a király Palkót kis zsebpénzzel ellátta, ne legyen semmiben hiánya.
- Olyan jó vagy hozzám, mint az édesapám! - szipogott Palkó, ahogy magához ölelte a király.
- Tanulj szorgalmasan! Mindig csak jót halljak rólad! Ne félj, én téged cserben soha nem hagylak!

    A kollégium nagy fakapujánál búcsút intenek neki, a Szolga a búcsút szokás szerint megkönnyezi.
Másnap reggel még vettek egy kis ajándékot Borkának, no, meg a kutyáknak.
Az út hazafelé gyorsan eltelt, hiszen tele voltak a tegnapi élménnyel.


Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )