- Szolga te balga! Szaladj, nézd, mennyi levél van a fa alatt! A kertben már teljesen levetkőztek a fák és távolabb csupasz lett már a határ. Nemsokára itt a tél, a sok szép ünnep. Pista is hazatér, éppen pont Mikulás estéjén. Készüljünk valami meglepetéssel! Például be lehetne mászni a kéményen.
- A kéményen? - csodálkozik a Szolga.
- Jaj, csak vicceltem, te mafla! De Borka varrhatna nékem Mikulás ruhát - elmélkedik hangosan a király. Te meg krampusz lennél. A szekeret feldíszítenénk, a lovakra csilingelős csengőt raknánk, majdnem úgy nézhetne ki, mint a rénszarvas szán. Jó móka lesz, majd meglásd!
Lázasan bele is fogott a készülődésbe, Borkát átkérette magához ebédre. Borka nagyon örült a meghívásnak, jött is Masni kutyájával. Bubu és Füge nagyon örült a játszópajtásnak. Még Kifli, a cica is ott ugrándozott, szerette, ha a palotában vendégek voltak, hát még, ha négylábúak! A Szolga nagyon finom ebédet főzött, vegyes főzeléket párolt hússal, no meg meggymártással. Duliful előadta Borkának a tervét a Mikulás-estről, aki nagyokat kacagott az ötleten, fejben már fel is írta mit vegyen. - Az édesanyám csodálatosan varr, majd ő elkészíti a ruhát, örülni fog a feladatnak - mondta izgatottan Borka.
Délutánra mindent átbeszéltek, még azt is, milyen ajándékok kerüljenek fel a szekérre.
- Holnap elmegyünk együtt a faluba és mindent megrendelünk. Már kevés az időnk a készülődésre, el kell intéznünk rövid időn belül mindent - magyarázta Duliful.
Másnap korán felültek a szekérre és behajtottak a faluba. A kellékeshez mentek és ott minden megvettek. Majd a mikulás ruhának anyagot vettek, melyből még a mikulászsákoknak is mérettek.
A fűszeresnél rendeltek finom csemegét, ízletes fügét, mogyorót, diót, mindent, ami csak egy mikulászsákba való. Jópofa zoknikat is vettek, amit rénszarvas díszített. Már késő estére járt, mire mindent beszereztek, majd elégedetten hazamentek. Borka anyja másnap neki is fogott a kabátnak meg a sok kis mikulászsáknak. A Szolgának a krampuszruháját is megvarrta, nagyon mókásan állt rajta. Mindnyájan lázas készülődésben voltak. Pista apja is meglátogatta őket, jött az örömhírrel: „Most már biztos, hogy Pista hazajön a kórházból és Mikulás estjén itthon ünnepel velük.
Már csak pár nap volt az ünnepig, de mire eljött a nap, mindennel elkészültek. Még a hó is szállingózni kezdett. Az ünnepséget a kastélyban tartották, így Pistát is egyenesen idehozták, egyébként is úgy egyeztek meg, hogy pár hétig a palotában marad, míg erőre nem kap. Vettek egy ápolónőt fel hozzá, aki majd minden nap sétáltatja, és a lábát tornáztatja. Berendeztek neki az emeleten egy külön szobát, már nagyon várták Pistát.
Mikor megérkezett nagy örömmel fogadták. „Mankóval már egész ügyesen jár” - állapította meg a király. A konyhában már rotyogott a vacsora. Pista kedvencét készítették: ízletes csirkepörköltet nokedlival. Borka és a Szolga felesége finom házi süteményeket készítettek.
Duliful kiadta a parancsot: „Este hétkor vacsora a kék szalonban!” Akkorra megjönnek a többiek: Pista szülei, a testvére, Alizka, Palkó, ki már hazajött a szünidőre, Borka anyja, mind itt lesznek.
Pistát a szobájába kisérték, hagyták felfrissülni, ők pedig visszavonultak: készültek a meglepetésre.
A kék szalon kandallójában már pattogott a tűz, a zoknik szép sorba rá voltak rakva. Piros szalaggal díszítették fel a szobát, az asztalon ünnepi teríték állt: égtek az ezüst gyertyák, csillogott a villa és pohár. Olyan mesebeli volt a szalon, mintha egy szép képeskönyv lett volna. Ekkor a karnison megszólalt a madárka. Gyönyörűen fütyülte a Hull a pelyhes-t meg más Mikulás énekeket, az embernek szíve szinte beleremegett.
Lassan megérkeztek a vendégek. Már mindenki az asztalnál ült, de hol lehet Duliful és a Szolga? Már mindenki türelmetlenül várta.
Egyszer csak a távolból valami csilingelés hallatszott. Mind az ablakhoz szaladtak. Az udvaron a sötétből előbújt egy szekér, mi gyönyörűen fel volt díszítve, a szekeret pedig a Mikulás vezette.
Volt nagy sikongatás, öröm a szobában, hiszen valóban ez Télapó szánja vagy szekere, vagy mifene. No, de mindegy is, mert itt van, megjött! Látszik, hogy tele a zsákja és ide tart, éppen be a szobába.
Mikor beértek, székkel kínálták. A krampusz becipelte az óriási zsákot. Alizka kicsit félve pislantott rájuk, de a Mikulás szeme rákacsintott, így ettől kicsit megnyugodott. Palkó mosolyogva nézte a két jövevényt, valami huncutságot sejtett, de elhessegette a gondolatot és az örömnek átadta magát.
Mindenki kapott csomagot meg természetesen egy kis virgácsot. Daloltak, énekeltek a Mikulásnak, kínálták étellel, de az csak szabadkozott: még nagyon sok máshol a dolog. Ezért lassan elköszönt:
- Most már tovább kell, hogy cammogjak, mert a gyerekek nagyon várnak - dörmögte. A krampusz is bólogatott, felsegítette a Mikulást, aki kampós botjára támaszkodva elsétált vele együtt.
Az ajtón kívül a Szolgának odasúgta: „Ugye, milyen jó móka volt, Szolga?”
Egy kis idő elteltével a Szolga és Duliful a kék szalonba érkezett. A gyerekek egymás szavába vágva mesélték mi történt.
- Itt jár a Mikulás, hát hol késtetek? - kérdezte Alizka.
Duliful magyarázkodni kezdett, de rá senki nem figyelt, mert az élmény még mindig tartott.
A felnőttek mosolyogták a gyerekek örömét, főként Pista és Alizka kedvét. Palkó odaszólt a Szolgának és a királynak:
- Ti is nézzétek meg a zoknikat, hátha a Mikulás valamit beléjük rakott!
Bizony, volt az ő zoknijukban is ajándék, finomabbnál finomabb édesség. Duliful a meglepetéstől alig tudott szólni, az öröm az arcára kiült. Palkó megveregette szeretetteljesen a vállát:
„Mert, ugye a Mikulás mindenkire gondol, szegény öreg, ki tudja, most merre csatangol? Ugye, jó uram? - és egy nagyot kajánul a királyra kacsintott.
