Tünde Mama Meséi: 47. rész, Duliful és a titok

- Szolga! Hol vagy már? Siess, hisz az idő már rögvest delelőre jár. Borka vár bennünket tizenkét órára. Megígértem, hogy pontosak leszünk. Valamire készül, de nem árulta el, hát hozd a szekeret! Bubu és Füge is velünk jön, Kifli természetesen itthon marad, ezt az állapotot már úgyis megszokta.

Induljunk hát, gyertek kutyák!

A szekér lassan haladt a sáros úton, már a köd is leszállt, szomorúan bólogattak a csupasz fák.

- Ej, Szolga, de cudar, szomorú idő van! Nemsokára itt vannak az ünnepek, reméljük, addigra a hó leesik és hófehérek lesznek a földek.

Mire ezt elmondta, Borka házához meg is érkeztek, ki már mosolyogva fogadta őket:

- Drága Jó Uram! Hát megjöttél? Nagyon pontos voltál! Jó anyám ma reggel befűtött a kemencébe, ott készítette el az ebédet. Kemencében sült csülköt, hozzá párolt káposztát és az elmaradhatatlan kemencében sült vaníliás, mazsolás kalácsot.

- Mennyei étek! – mondja a király és homlokon csókolja Borkát.

- Ebéd után szeretném, ha elkísérnél valahova. A kutyákkal itthon maradhatna a Szolga.

- Boldogan elkísérlek, de hát a kutyák is jöhetnének.

- Nem, nem! – szabadkozott Borka. Ott is sok kutya van, ahová megyünk, még összeveszekednének az ebek.

- Hát jó, legyen, ahogy akarod! – szólt közbe a Szolga. Én, Jó Uram, szívesen maradok. Masnit is már oly régen látta Bubu és Füge, kiviszem addig őket futkározni a nagy rétre.

Elfogyasztották az ízletes lakomát, a kutyáknak is jutott egy-két zsíros falat, a tálakban étek alig maradt.

- Úgy degeszre ettem magam, alig tudok megmozdulni! – panaszkodott Duliful.

- Szedd hát össze magad, nem messze van innen a patak. Átkelünk gyalogosan rajta. Ott van, látod az a magas pajta. Oda megyünk, csak gyere! Nemsokára ott leszünk. Mikor a házhoz értek, a király kíváncsian kérdezte:

- Ki lakik itt, miért jöttünk ide?

- Jó Uram! Itt egy bútorkészítő asztalos lakik. Tudod, arra gondoltam, a Szolga felesége tavasszal világra hozza gyermekét, a mi keresztgyerekünket és valami szép ajándékkal kell, hogy meglepjük.

- Mit tudnánk itt csináltatni neki? – kérdezte Duliful csodálkozva.

- Hát egy díszes fabölcsőt!

- Fabölcsőt?

- Azért szerettem volna, ha ketten jövünk, hadd legyen a bölcső meglepetés, ne sejtsen semmit a Szolga.

- Borka, hogy te milyen figyelmes vagy! Ez nagyon szép gondolat, segítek neked ebben boldogan!

- Hát akkor gyere, válasszuk ki, milyen bölcsőt szeretnénk, hogy időben elkészüljön az ajándék.

A mesterrel – aki alig akart hinni a szemének, mikor meglátta a Felséget – megbeszéltek töviről hegyire mindent. Tölgyfából készíti majd a bölcsőt, kis galambokat meg szíveket farag bele, puha szivaccsal kibéleli a belsejét.

- Már látom a szemem előtt, meseszép lesz! – mondta boldogan Borka.

A végén megegyeztek az árában, a király kifizette az előleget meg egy kis ráadást. A mester lelkére kötötte, szép munkát készítsen a keresztgyerekének. Kézfogással megerősítették az alkut, majd búcsút vettek tőle. Hazafelé Borka szedett egy kosár gesztenyét. Mikor hazaérkeztek, a kutyák már vígan csaholtak. A Szolga alig bírt velük, igen nagy volt a kedvük.

- Merre jártatok jó uram? – kérdezte a Szolga.

- Nézd csak mit szedtünk? Gesztenyét! Holnap sütünk is belőle, máris érzem az illatát – mondta nevetve a király.

- Borka kedvesem! Átjössz hozzánk ugye te is?

- De át bizony! – kacsintott egyet reá a leány.

A Szolga ugyan észrevette, hogy ezek nagyon összenéztek, de úgy gondolta, nagyon szerelmesek, bizonyára ez az oka, boldog is volt ezért a Szolga. Mindig örült, ha Dulifult vidámnak látta.

Uzsonnára elfogyasztották a maradék mazsolás kalácsot, már gőzölgött hozzá az áfonyatea, isteni volt az illata. Késő délutánig ott maradtak, már sötétedett, mikor hazaindultak.

- Holnap várunk Borka sült gesztenyével!

- Megyek, ott leszek, már alig várom!

A szekéren a Király egyszer csak megszólalt:

- Tavasszal elkezdjük szervezni az esküvőmet. Máris hiányzik ez a lány, lassan egy napot sem bírok ki, hogy ne lássam az én Borkám!

- Jó Uram, ez csak rajtad áll!

- Igen, igen, megszervezzük! – felelte szerelmesen a király.