Tünde Mama Meséi: 50. rész, Duliful és a Szolga babavárása

- Szolga, gyere már, ne lazsálj! Ránk még rengeteg munka vár. Be kell rendeznünk a gyermeked szobáját. Hamarosan hazajöhetnek a kórházból. Akkorra minden készen kell, hogy álljon. Hívj festőt meg lakberendezőt, járjon a kezed-lábad! Holnapra semmit nem hagyunk, mert akkor sehová nem haladunk.

Szalad a Szolga, intézi a dolgokat. A király szava parancs, semmi nem várhat. Nemsokára megjöttek a mesterek, akik azonnal munkába is kezdtek. Égett a kezük alatt a munka. Samu szobája napocskás tapétát kapott, amin madarak szálltak, némelyikük a zöld fa ágán pihent. Olyan lett a szoba, mint egy gyönyörű erdő, itt-ott még volt néhány bárányfelhő is. Az asztalosok gyönyörű bölcsőt faragtak, amit már régebben Duliful és Borka megrendelt. Hozzá hófehér szekrényt raktak, a sarokban baldachinos kiságy állt, melléje a pelenkázót faragták. Olyan lett a szoba, mint a mese, a Szolga nem is akart hinni a szemének.

- Jó Uram! Hogyan is tudom majd meghálálni ezt a sok jóságot? Csak ámulok, hogy valóban az én kicsi fiamnak készül ez a sok csoda?

- Hallgass Szolga! Nincs itt semmiféle a csoda. Holnap jön haza a gyermeked, méltón kell azt a csöppséget fogadni, nem lehet néki valami alantas hajlék. No, igyekezz, járjon a kezed, mert még ezután jön a ti lakrészetek!

- Királyom! Azzal minden rendben van!

- Dehogy van! Azonnal jön Borka, ki a városban járt, rendelt a feleségednek új ruhát meg szekrényeket meg egyebet, hogy néki mindene meglegyen, nyugodtan táplálhassa majd a gyermeket. Őneki most csak az lesz a dolga, mással nem kell, hogy foglalkozzon.

Ahogyan ezt kimondta, meg is jelent az ajtóban Borka és mosolyogva mondja:

- Hamarosan jönnek a bútorszállítók. A városban jól végeztem a dolgom, mindent meghoztam. Bekukkantok a babaszobába, amíg nem jönnek.

Ahogy Borka kinyitotta az ajtót, összecsapta a tenyerét:

- Ezt a gyönyörűséget! És a bölcső! De szépséges darab, ennek párja nem igen akad! Arany keze van ennek az asztalosnak, pont olyan, amilyennek megálmodtam.

- Jaj de örülök kedvesem! Remélem, majd nekünk is hamarosan születik gyermekünk és ezt a mestert kérjük fel, faragja meg a királyi bölcsőt.

- Hát jó lesz ez is, hiszen Samu addigra kinövi.

- Mit képzelsz kedvesem? Királyi gyermeknek majd új bölcső kell.

- Ahogy akarod Királyom, majd úgy lesz, de most Samué a figyelem. Már meg is jöttek a szállítók.

Először egy nagy fotelt hoztak, a Szolga tágra nyílt szemmel csak nézte.

- No, mit bámulsz? Nem láttál még fotelt? – kérdi a király.

- Láttam én, de nem ekkorát.

- A szoptatáshoz kényelmes fotel dukál – mondta nevetve Borka.

Majd hozták a komódot és egy hatalmas, nagy ágyat. Serényen dolgoztak, Albert és Klára is besegített. Az asszonyok rakták fel a függönyt, a férfiak húzták helyére a bútort, vacsoraidőre minden készen volt. Klára finom vacsorát készített. Szinte mindent megettek, a munkában úgy megéheztek. Vacsora után egy nagyot kártyáztak. Borka és Klára kis ingeket hímzett, Sámuelnek a monogramját varrták a ruhákba, ami kiváltképpen tetszett a Szolgának.

Bubu és Füge is nagyon nyugodtan viselkedett, mindkettő a kandalló előtt heverészett.

- Milyen csendesek ma a kutyák! – mondja csodálkozva a király.

- Érzik a kis jövevény jöttét – mondja Borka.

- Reméljük, ez már így is marad, hogy meghúzzák magukat. Nem lesz ám hancúrozás – mondja nevetve a király. Lassan térjünk nyugovóra, holnap is sok dolgunk lesz majd, haza kell hoznunk a kisfiad.

- Már alig várom, hogy a kezembe tarthassam – mondja a Szolga.

- Azt el is hiszem – mondja mosolyogva Borka. Felség! Ma a vendégszobában alszom, reggel Klárával korán ünnepi ebédet főzünk, igyekeznünk kell, hogy időben elkészüljünk.

- Maradj kedves, maradj, helyezd kényelembe magad!

- Micsoda barátok! – mormolta a Szolga. El sem hiszem, hogy ez velem történik! Holnap hazajön a kisfiam és királyi lakrésze van.

Ezt még vagy százszor elmondta, mire nyugovóra tért, de még álmában is mormolta az igét.