Tünde Mama Meséi: 54. rész, Duliful és a meghívók

- Szolga! Hol vagy? Ugorj, ha szólok, már oly régóta várok!

- Itt vagyok jó uram! Mit szeretnél? Érted - mondd gyorsan - mit tehetnék?

- Szaladj, állj ki a szekérrel, majd menj, hozd ide Borkát meg a kis Alizkát!

A Szolga kerekre nyitotta a szemét, de jobbnak látta, ha nem kérdez semmit, így sarkon fordult, az istálló felé haladt és befogta a szekér elé a lovat. Duliful fel-alá sétált, mert türelmetlenül várta Borkát. De aztán egyet gondolt és a konyhába sietett, ahol Klára éppen főzte az ebédet.

- Mit parancsolsz Uram? - kérdezte kedvesen Klára, jó királyát meglátva.

- Vendégeket várunk, Alizkát és Borkát. Kérlek, süssél nekik áfonyás tortát. Biztosan későig maradnak, a délutáni teát majd itt isszák meg, ahhoz jól fog esni ez az illatos csemege, hiszen néked aranyból van a kezed. Ugye, ha kérlek, ezt megteszed?

- Hát hogyne tenném felség, máris kavarom a tésztát a többi munka engem megvár!

Duliful elégedett volt a válasszal. A konyhából egyenesen a kék szalonba nyargalt. Füge és Bubu álmosan terült el a padlón, csak Kifli cica illette magát az ablakban, mintha ő is valakit várna, kis orrocskáját az ablaküveghez nyomta. De már hallani is lehetett a lópatkók kopogását. A kutyák a neszre fel is pattantak és az ajtóhoz rohanva hangos csaholásba kezdtek. A király gyorsan rendreutasította őket, majd Borka elé sietett. Lesegítette a szekérről először Borkát, majd a kis Alizkát. Borka Masnit is elhozta, legalább a másik két kutyával elhancúrozik, nem unatkozik magányosan estig.

A kutyák nagyon örültek egymásnak, Borkáék körül vígan ugráltak.

- Kedvesem! Már annyira vártalak! Gyere, kerüljetek beljebb! A kék szalonban ropog a tűz a kandallóban, Klára teríti az ebédhez az asztalt, addig fújjátok ki magatok.

A Szolga megitatta a lovakat, majd hamarosan ő is a palotába ment, hogy megkérdezze, a továbbiakban mit tegyen.

- Kérlek Szolga, készítsd ki a gyönyörű papírokat, amit tegnap rendeltem, és a selyemfényű tinta is itt legyen!

Borka kíváncsian nézte a nagy borítékot, és ahogy a Szolga óvatosan kivette a csipkés szélű, csonthéj színű papírt belőle, szinte hallatszott a szívverése.

- Jaj, de csodálatos, finom papír! Pont ilyet képzeltem el, hogy az esküvői meghívóm ilyen legyen!

A királlyal madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt, hogy menyasszonyának ily nagy örömet okozott.

- Alízka, téged azért hívtalak ma el, mert ismerem gyöngybetűidet! Te fogod a borítékokat megcímezni. Ma ezeket el fogjuk készíteni, hogy a papírt a nyomdába tudjuk majd küldeni.

Alizka megilletődötten mosolygott. Nagy megtiszteltetés volt ám, hogy a király ilyen feladatot osztott rá.

Kényelmesen megebédeltek, majd munkába kezdtek. Duliful és Borka összegyűjtötte a vendégek listáját, Alizka rárajzolta a neveket a borítékokra ékes betűkkel, a Szolga ügyelt arra, hogy minden borítékon megszáradjon a tinta. Néha-néha tanácsot adott, hogy valaki ki ne maradjon. Késő délutánra járt már az idő, mikor Klára felszolgálta az uzsonnát: az illatos áfonya tortát. Hozzá gőzölgő levendula teát kortyolgattak, majd újra munkához fogtak. Már a vacsoraidő is eljött, mikor az utolsó borítékra rákerült a név, pontosan az ötvenharmadik vendégé.

- Remélem, nem hagytunk ki senkit, nehogy még valaki megsértődjék!

Erre egy nagyot legyintett a király:

- Ne aggódj, kedves Borkám!

Klára már a vacsorához terített és hozta is a hideg étket. Libatepertőt lila hagymával, puha, kemencében sült kenyeret, amit libazsírral jó alaposan megkent. Paradicsomot, paprikát és házikolbászt is tálalt és saját maga készítette kecskesajtot. Már mindannyian megéheztek a nagy munkában. A kutyák orrát is megcsapta a vacsora illata, mert az asztal körül táncoltak. Klára meg is töltötte a táljukat egy-két jó falattal. Vidáman falatoztak. Vacsora közben terveket szőttek, de főként már a nászútra készültek.

Öreg este lett, mire felkerekedtek. A Szolga szekerére mind felültek és a királytól kedvesen búcsút vettek.