Tünde Mama Meséi: 57. rész, Duliful és a névadó

- Szolga, te balga! Gyere, nézz ide, milyen jó anya ez a Füge! Óvja, védi a kicsiket, mióta Bubu elment. Nem is törődik mással, csak az apró ebekkel. Lassan nevet kell adnunk a kicsinyeknek és el kell döntenünk, melyik marad itt velünk. Mind a hármat nem tarthatjuk meg. Az esküvő után Borka is ideköltözik, Masni is beköltözik a palotába.

- Jaj, pedig mind a három milyen cukorfalat! Azt gondoltam, mindegyikük velünk marad.

- Ugyan már, te ostoba! Jól tudod, nekem is fáj miattuk a szívem, de sokan lennének már. Keresnünk kell nekik lelkiismeretes gazdát. Kérlek, menj át Pistáért és Alízkáért, majd ők adnak a kutyáknak nevet. Klára hol vagy? Kérlek készíts valami zamatos teát és legyen hozzá mazsolás kalács! Vendégeket várunk, névadót tartunk a kutyáknak és közben majd teázunk.

- Jó Uram! Máris bedagasztom a kalácsot! Foszlós lesz, mint szokott, meglátod!

Valaki ekkor megkopogtatta a palota ajtaját.

"Hát ez meg ki lehet? Hiszen ezek még nem lehetnek a gyerekek!"

Albert ment ajtót nyitni: Palkó és Borka állt az ajtóban.

- Meglepetés! - kacagott Borka. Nézd, drága jó vőlegényem, kit hoztam!

- Palkó! Ez ám tényleg meglepetés! Hát mikor jöttél? Nincs iskola, hogy hazajöttél?

- Tegnap a városban jártam, Palkót is meglátogattam. Két napos iskolai szünet van nekik. Úgy gondoltam, hazahozom. Majd a Szolga vagy Albert meg visszaviszik a városba.

- Jól tetted bizony! Jókor jöttél! Névadót fogunk tartani a kis újszülötteknek, Bubu árván maradt gyermekeinek.

Borka elmondta mi történt Bubuval.

- Végtelen szomorú a szívem, de maga után hagyta ezeket a gyönyörű kutyákat! Jó királyom! Az egyiket születésnapjára elvinném az édesapámnak!

-Palkó! Tudom, nálatok jó helye lesz majd! Megerősödnek itt nálam és utána az egyiket elviheted! Legyen majd sok örömötök benne.

Közben Alízka és Pista is megérkezett, a király egyenként megölelte a gyerekeket.

- Édesapánk is elkísért bennünket, szeretné megnézni ő is az ebeket - mondta mosolyogva Alízka. - Micsoda nagy létszámú keresztelő! Ezt még nem gondoltam délelőtt! - harsogta a király, és az ölébe ültette Alízkát.

- Klára! Hajnalkát is hozd ide, hadd ünnepeljen ő is a körünkben!

- Albert már öltözteti, nemsokára itt lesznek ők is.

- Nézzétek már! Lábra álltak a kutyák! Hogy csetlenek-botlanak, de már elhagyták a kosarat!

- Alízka! Te add az első nevet ennek a kis foltosnak itt.

- Mi is legyen? - tanakodott magában Alízka. Mivel fekete-fehér a kutya és a kedvenc játéka neki a dominó, így nem is lehet más a neve, csak ez.

Ezen jót kacagtak.

- Akkor hát megvan az első név: Dominó. No, Pista, most rajtad a sor!

- Én ennek a gyönyörű feketének adnék nevet, így az én választott nevem a Bogár.

- Hát akkor legyen Bubu második gyermeke: Bogár.

- Palkó, most rajtad a sor! Itt, ennek a fürgének adj nevet! Nézd, már rágcsálja is a szőnyeget.

- Felség, ha megengeded, pont ezt a kutyát szemeltem ki, amit majd elviszek. Mivel Bubu nagyon szerette ősszel rágcsálni a diót és Fügével sokat labdáztak így az árnyas diófa alatt, az ő emlékére legyen a neve: Dió.

Mindenkinek úszott a szeme a könnyben, hisz e pillanatban Bubura emlékeztek.

- Klára, hozhatod a teát, meg azt a finom foszlós kalácsot - szipogta a király.

- Hozom már, hozom már!

- Drága jó édesapám! - szólt Alízka. Mi nem vihetnénk haza egy kiskutyát?

Alízka édesapja szíve egyből megenyhült a kis ebek láttán.

- Hát, ha a felség beleegyezik, akkor én nem gördítek ennek útjába akadályt. Felség, te mit mondasz?

- Hát, mit is mondhatnék? Dominó a tiéd!

Még Hajnalka is sikongatott örömében, legszívesebben a kutyusokkal mászott volna, úgy ficánkolt Albert ölében, de az szorosan fogta. Füge is jókedvűen nyalogatta és terelgette az ebeket, ezen mindenki nagyokat nevetett. A kalács morzsájáig elfogyott, Füge és Masni, no meg Kifli is kapott belőle egy falatot. A picinyek édes tejet kaptak, csakúgy mint Hajnalka.

- Lassan indulnunk kell - szólt a Szolga. Már esteledik.

Elköszöntek a kis jószágoktól, majd sorban a királytól.

- Úgy örülök! - mondta búcsúzóul a király. Minden kutyusnak lett neve és gazdája. Bubu most biztos mosolyog, ha ezt a fellegek közül látja.