Tünde Mama Meséi: 58. rész, Duliful és az esküvői vendégsereg

- Szolga, te balga! Már hányszor szólítottalak? Ne bóklássz már ott a fa alatt! Mit kapirgálsz? Hiszen rád itt most sokkal fontosabb munka vár! A városba kell, hogy menjünk, hiszen a vendégeink a fogadóban gyülekeznek és majd onnan a mi kíséretükben a kastélyunkba jönnek. Klára! Ellenőrizd le az összes vendégszobát, ha kell, asszonyokat segítségül hívjál. A vacsora pazar legyen, hogy elégedettek legyenek a vendégek! Nehogy szégyenben maradjunk! Annak idején Tömpi király is kitett magáért, mutassuk meg mi is, milyen itt a vendéglátás!

- Jó Királyom! Ne aggódj, minden rendben lesz! Te a vőlegény vagy, ne foglalkoztassanak ilyen dolgok! Arra itt vagyunk mi - mondta Klára, és már szaladt is a konyhába.

A szolga befogta a lovakat, ünnepi kabátot terített rájuk, a hintót meg befogta utánunk. Az ülésre vastag báránybőrt rakott, a lovak szőre a napban csakúgy csillogott. A király elégedett volt a látvánnyal s felpattant a hintóra:

- Na, induljunk máris Szolga!! Annyira izgulok! Ma jön Tömpi meg a szolgái, no meg a másik szomszéd ország királya, Bongó király, a felesége és a személyzete. Borka, az édesanyja meg a keresztanyja csak este jönnek át az ünnepi fogadó vacsorához - mondta ki hangosan a gondolatait a király.

- Felség, állj! - szólt a Szolga. Ne izgulj már, te csak az esküvődre gondoljál! Majd mi mindent elrendezünk, mindenben a segítségedre leszünk.

- Tudom én Szolga, hogy számíthatok rátok, de látod, én akkor vagyok nyugodt, ha valamit magam csinálok. Állj is meg, mert itt a virágbolt. Még ide beszaladok, leellenőrzöm, rendben van-e a menyasszonyi csokor.

- Uram, hát tegnap is jártál itt megbeszélésen! Vagy valamit elfelejtettél és van még kérdésed?

- Van ám, Szolga, rengeteg kérdés van még a fejemben! Várj itt kérlek, máris jövök!

- Jó, jó - dünnyögi a Szolga. Úgyis hiába való a beszéd, a király az esküvői előkészületben lassan elveszti a fejét!

Már dél is elmúlt, hogy a fogadóhoz értek, de még nem jöttek meg a vendégek. A Szolga megitatta a lovakat, addig a király intézkedett, hogy méltóképpen fogadják a vendégeket:

- Fogadós! Frissítőt és pogácsát tégy az asztalra, az a virág ott már kókad a vázában. Cseréld ki, hófehér damasztot teríts reá! Igyekezz! - szólt kicsit ingerülten a király. Aki csak élt és mozgott a fogadóban, a király kívánságát leste, és már futott is, hogy teljesítse. Nem is sokára begördült Tömpi király kocsija, rajta még három parókás szolgája. Duliful mosolyogva üdvözölte őket:

- Tömpi király, üdvözöllek! De fess a ruhád, igen jól áll!

Tömpinek tetszett a dicséret, a szekérről vidáman lelépdelt. A Szolga alig tudta megállni, hogy ne nevessen, mert Tömpi, mint egy bohó, úgy nézett ki, a parókás szolgák meg csak úgy hajbókoltak neki. Duliful a szája sarkából a Szolgának odasúgta:

- Ne merj nevetni, mert menten bokán rúglak! Tömpi királynak pedig hangosan ezt mondta:

- Frissüljetek fel kicsit! Várunk még valakit: Bongó király és felesége is hamarosan érkezik, addig harapjatok valamit.

A távolból már fel is tűntek a hófehér lovak. Piros dísz volt a fejükön, selyem masni szállt a szekéren.

- Azt a teremburáját! - rikkantott fel a Szolga. Ez a szekér jól fel van cicomázva!

- Elhallgass már! - mordult rá a király.

Bongó király feleségén egy hatalmas fekete paróka díszelgett, benne egy rózsaszín masni fénylett. Vastagon ki volt rúzsozva a szája, az arcára egy bibircsók volt pingálva. Bongó haja kicsit egyszerűbb volt, neki ezüstszínű parókája volt. A szolgálóik ketten voltak, bordó egyenruhájuk kifogástalan volt, a fejükön pedig fehér fityula volt. A szívélyes üdvözlés után mindenkit megvendégelt a király, majd röviden ismertette az aznapi programot:

- Ünnepi fogadó vacsora a királyi udvarban, ott mindenki kényelmesen elhelyezkedik. A szobátok már el van készítve, remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. Szeretném, míg itt vagytok, végig látni jókedveteket.

A fogadós Bongó király feleségének, Gizellának hatalmas tulipán csokrot adott, attól ő teljesen meghatódott. Duliful nagyon hálás volt a gesztusért, a Szolgának a lelkére kötötte, hogy a borravalót bőven mérje. A hintók sorban felálltak a fogadó elé, majd felszállt rájuk az összes vendég.

Lassan megindultak a palota felé. A Szolga az ő hintójukra szépen csilingelő csengőket rakott, ahogy gurult a hintó, nagyon kedves hangot adott.

- Idáig szépen megvagyunk - nyugtatta magát a Király, majd fél szemmel bámulta a Szolgát.

- Ment minden, mint a karikacsapás, nyugodj már meg drága gazdám!

A palotában is nagy volt az izgalom, ott is mindenki sürgött-forgott. Klára többször leellenőrizte, hogy a fogadásra minden rendben legyen. Már a kapuban toporgott és izgalommal várta, hogy a szekereket meglássa.