25. rész, Duliful és Borka piknikezni indulnak

- Szolga! Hol csavarogsz hát? Oly régen várok itt rád!
- Jövök már, Jó Uram! Csak az állatoknak éppen enni adtam.
- Kérlek, értesítsd Borkát: ránk holnap a zöldellő erdő vár! Öltözzön kényelmesen, mert 
kirándulni kell jönnie majd velem! A piknik kosarat te addig megkeresd és holnapra 
minden finomsággal azt teletedd!  Az állatokra is gondoljál, nekik egy külön kosárba 
mindent berakjál!
    Fut, rohan a Szolga, hogy a jó hírt Borkának azon nyomban megmondja. 
Borka éppen a virágoskertjében matat, amikor a Szolga reá bukkan.

- Borka lelkem, jó hírrel érkeztem! A király téged holnap piknikezni hív, mindannyian 
az erdőbe megyünk. Öltözz kényelmesen, mert túrázni is fogunk, majd egy tisztáson 
megpihenünk, plédekre leheveredünk.
A lány mosolygósan fogadta a hírt, hisz szerette ő az erdőnek minden zegzugát, annak 
édes illatát. A vőlegényével meg különösen szívesen ment, hisz boldog volt, mikor idejét 
vele együtt tölthette el.

    Másnap reggel a Szolga mindent kosárba rakott sorban, friss puha cipót és sok 
finomságot mi reá való. Mangalica kolbászt és szalonnát, paradicsomot és zöldpaprikát,
zsenge zöldhagymát. Limonádét és mézédes fehérbort, ropogós sajtos pogácsát, 
rágcsálnivaló sós mandulát. Az állatokról sem feledkezett meg: egy külön kosárban 
nékik is minden elkészített. 
    Borka és Masni már kora reggel a palotába érkezett. Az ebek egymásnak nagyon 
örültek, még Kiflit, a cicát is körbeugrálták, majd össze-vissza nyalták. Duliful is 
kényelmes ruhát öltött, a lábára túrabakancsot vett fel. Olyan izgatottan toporgott, már 
alig várta, hogy elinduljanak, a szekérre felszálljanak. Az erdő széléig szekérrel mentek, 
majd gyalog útra kerekedtek. 
    Kiflit egy macskakosárba rakták, míg Bubu, Masni és Füge vidáman futkározott 
az erdei ösvényen. A Szolga cipelte a kosarakat, a király és Borka kényelmesen sétáltak, 
néha meg-megálltak. Végül egy nagy tisztásra értek és ott leheveredtek. A Szolga 
biztonságos helyen tüzet rakott, kemény botra szalonnát húzott, a friss cipóra hagymát 
rakott, majd arra a szalonnából zsírt csorgatott. A jó illat az erdőben csak úgy kószált, 
meg is érezték azon nyomban a kutyák. A Szolga nekik is dobott egy-két jó falatot, ami 
a torkukon gyorsan le is csúszott. Borka a mezőn virágot szedett, Duliful a pléden hevert. 
Kémlelte a felhőket és egy kicsit rosszat sejtett. Mintha a kék felhők elhalványultak volna 
és az ég egyre sötétebb volna.
- Te Szolga! Mintha az ég borulna, és egyre hűvösebb szél fújna.
- Ugyan Jó Uram, rosszul látod! Gyere egyél, itt van készen neked a jó puha nyársalt 
kenyér. Duliful ugyan a fejét csóválta, de ahogy a kenyeret meglátta, el is felejtette rossz 
gondolatát, jóízűen inkább evésnek állt. Éppen az evés végére értek, mikor megindultak 
fentről az esőcseppek.
- No, jobb lesz, ha pakolunk, mert hamarosan bőrig ázunk! - mondta a Szolga, és azzal 
gyorsan a kosarat összepakolta.
- Ej, te szamár! - mordult rá a király. Hát nem ezt mondtam az imént? Te meg engem 
leintettél!
    A kutyákat gyorsan összeterelték, Kiflit a kosarába tették. Szapora léptekkel 
megindultak, mert az esőcseppek is egyre jobban megindultak. Már majdnem futásnak 
eredtek, mikor végre egy erdei házhoz értek. Az eső elől oda behúzódtak, de bizony 
akkorra már igen csak eláztak.
- Látod, te pupák! - mondja a Szolgának a király. Most aztán bőrig áztunk, csuromvíz a 
kabátunk. Szegény kutyáknak is elázott a bundája, testüket vizes szőrmók takarja.

    De nem haragosan beszélt, hiszen tudta jól, a Szolga mit sem tehet ezért. 
A fekete felhők gyorsan odébbálltak, az esőcseppek is már elfáradtak. A nap is előbukkant 
a felhők mögül, aminek a király nagyon megörült.
- Lassan indulhatunk tovább, mert a szekerünk még jó messze áll.

    A vizes ösvényen baktattak lefelé, a Szolga a kosárral a szűk úton alig fért. Hát bizony, 
ez is lett a veszte, mert a csúszós úton egyensúlyát elveszítette. Röpült is akkorát, hogy 
egy szúrós bokorig meg sem állt. Dulifulnak és Borkának először mosolyra állt a szája, 
de később a Szolgát nagyon megsajnálta. Gyorsan odaugrott hozzá a király és 
reménykedett benne, hogy a Szolga talpra áll. Nagy nehezen felsegítette, a kosarakat róla 
leszedte. Ahogy a Szolga lábra állt, felszisszent. Úgy érezte, a bokája kissé megreccsent.















- Jó királyom! Köszönöm a segítséget! Megpróbálok lassan sétálni, remélem, tudok 
mindkét lábammal járni.
- Hát bizony azt én is remélem, mert akkor ölbe kell, hogy vigyelek a szekérhez.
    A Szolga sántikálva elindult, de a bokája úgy sajgott, hogy szemével látta az összes 
csillagot. Nagy nehezen a szekérhez leértek, de a Szolga lába, mint a reggeli cipó, olyan 
lett. Feltuszkolták szegényt a szekérre, még az állatok is aggódtak érte. A Szolgát 
körbenyalogatták, szinte simogatták a fájós lábát.
- Az orvost útba ejtjük, a bokádat meg kell, hogy mutassuk neki, éjszakára majd 
nyugtatókötésbe teszi.
    A Szolga ugyan hadakozott, de Duliful reá sem hallgatott. Az orvos a Szolga lábát 
alaposan megvizsgálta, hűsítő folyadékkal lefújta, majd jó szorosan befáslizta.
- Nincs eltörve a lábad, - mondta az orvos - de nem terhelheted, nem szabad reálépned.
- Jaj, hát mi lesz veled, Jó Uram? Ki látja el a gondodat? Mi lesz? Hisz az ebekkel bizony 
nekem pihennem nem lehet!
- Ne károgj már, hallgass, majd megoldjuk! Nélküled is felkel holnap a nap, Borka meg 
a feleséged majd besegít nekünk. Meglásd, megy nélküled is az élet.
    Az orvos és a király a Szolgát kitámogatta, majd a szekérrel hazahajtottak. 
Mikor végre beértek a palotába, a Szolgának már jól felment a láza.
- No, még ez is! - bosszankodott a Szolga, de a király aggódva ezt mondja:
- Most azonnal feküdj be az ágyba! Borka kedves! Főzz neki egy jó kamilla teát és kérlek, 
vacsoráztasd meg a Szolgát!
Duliful odaült az ágya mellé, nyugtatgatta a Szolgát:
- Ne aggódj barátom, én majd a bajodat ellátom! - mondta mosolyogva. Most én ápollak 
téged, ha már ezt történt. Te is megérdemled.

    A Szolga hálásan bólogatott, de a szeme már lassan csukódott.
- Borka! - mondta halkan Duliful. Kérlek, hazafelé szólj a Szolga feleségének, hogy holnap 
a kastélyba költözzön át, mert majd ápolni kell a Szolgát. Kérlek, te is elgyere, mert nagy 
szükségem lesz a segítségre!
- Drága Jó királyom! Ha nem kéred is jövök, holnap valami nagyon finomat főzök.
- Köszönöm kedves! Nagyon jól esik nekem, hisz tudod jól, ezt a bugyuta Szolgát én 
nagyon szeretem. - Tudom, Felség, hogyne tudnám, hiszen Ő a te hűséges, jóságos 
Szolgád!
    Mielőtt a Király nyugovóra tért, a Szolgához még betért. De az nagyon mélyen aludt. 
A király még alaposan betakargatta, majd szép csendesen álmodni hagyta.






24. rész: Duliful fürdik                                                     
21. rész: Duliful gombászni megy                                  
20/2-3.rész: Duliful és a Nagyutazás                                                          
Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )