26. rész, Duliful és a nagy bejelentés

- Szolga te balga, hol kószálsz? Dobd el már azt a mankót, hisz elmúlt a nyár.
- Jövök már jó uram! Bicegek...Ahogy a lábam engedi, úgy sietek.
- Csak óvatosan! Ne vadulj, még az kell, hogy megint felgurulj. Borka és az asszonyod merre van? Velük megbeszélnivalóm van.
- A konyhában készítik az ebédet, mondd el nekem mi a kérésed?
- Ma este vacsoravendégeket hívok, Palkót és Pistát, meg a kishúgát, Alizkát. Valami finom vacsorát kellene készíteni, s hogy mi a gyerekek kedvence, azt kell majd kideríteni.
- Jó ötlet, drága jó királyom, hiszen alig láttuk őket a nyáron. Meg aztán Palkó gimnáziumba megy a városba, ritkán jön ezután hozzánk látogatóba. Még jó, hogy a másik két gyermek itt marad nekünk, velük sok szép időt tölthetünk.
- Jól van már, ne károgj annyit! Meglátogatjuk Palkót mi, ha látni szeretnénk. No, nézem, merre van már ez a fehérnép! - azzal elsiet a király a konyhába.

     Borka és a Szolga felesége ott tüsténkedik, éppen a meggyes pitét sütik.
- Micsoda illatok! - sóhajtozik a király. Nincs ember ki ennek a pitének ellenáll!
- Jaj, felség! Gyere, kóstold meg! Igaz, még meleg, hiszen ebben a pillanatban sült meg.
- Remélem sütöttetek eleget, mert este vendégségbe jönnek hozzánk a gyerekek. Kis könnyű vacsorát is készítsetek!

     Borka mosolyogva fogadja a hírt s máris sorolja, milyen étkeket fognak készíteni. Igyekezni kell,
hogy mire megjönnek a vendégek, minden kész legyen. A szolga is bebiceg a konyhába, még mindig bucira van dagadva a lába. A felesége ráparancsol keményen: menjen, visszaüljön egy fotelba és pihenjen! A Szolga pufogott magába és mérgesen bebicegett a szobába. Borka mosolyogva fogott egy kosarat s indult a szekérhez. A piacra megy, vásárol még gyümölcsöt, míg nem jönnek a gyerekek. Az ebek is előkerültek a kertből: Bubu és Füge éppen Kiflit gyötörte. Szegény macskát üldözőbe vették s a palotakertben jól megkergették. Borka alig tudta lecsillapítani a két fenevadat, Kifli félve megbújt a szekér alatt.
- Ej,gaz jószágok! - mondta vidáman. Azonnal béküljetek ki a macskával!
      A kutyákat nem igazán hatotta meg a dorgálás, Füge, ha befért volna a szekér alá, jól megráncigálta volna Kifli bundáját. Bubu engedelmesebb volt, Borka lábához simult.
Mire eljött a délután, már minden készen állt. Borka és a Szolga felesége a teraszon terített meg. A Szolgának egy kényelmes fotelt készítettek, a fotel elé egy párnás széket tettek, hogy a lábát majd azon pihentesse, hiszen bizonyára hosszú lesz az este.

     Alízka és Pista érkezett elsőnek, a fatolvajok értük szekérrel elmentek. Duliful mosolyogva fogadta őket s azonnal kivette Alizka kezéből a tolószéket.
- No, add csak át, pici lány! Majd én feltolom a teraszra Pistát.
Alízka vidáman baktatott utánuk, Bubu és Füge is vidáman csóválta a farkát és jókedvűen ugrálták körbe a kislányt. Mikorra felértek a teraszra, Palkó szekere is megérkezett, mi Borkának nagy meglepetést szerzett. A nyáron a palotában lakott a Szolga törött lába miatt, addig szeretett kutyája, Masni Borka anyjával maradt, így nem volt egyedül és Masni sem lett kimozdítva megszokott helyéről.
- Nézd, kit hoztam, Borka! - kiabálta Palkó.
Borka szemébe könnycsepp gyűlt az örömtől, hogy Masnit meglátta.
- Jaj,Palkó, de nagyon örülök! Köszönöm, hogy Masnit elhoztad nékem.
A Szolga is ott üldögélt velük, Pista egy könyvet hozott neki ajándékba, hogy olvasgasson, amíg fáj a lába.
- Remélem, sokára érsz majd a könyv végére, a henyélésnek nemsokára vége! - mondta viccesen Duliful.
- Jaj, jó királyom, alig várom már, hiszen az egész nyár úgy telt el, hogy csak üldögéltem kényelmes székemben.
- Nyughass Szolga, nyughass! - szól rá a király. Majd akkor dolgozol, ha rendbe jön a lábad.

     A szolga felesége az ínycsiklandozó vacsorát feltálalta, a gőzölgő teát is az asztalra rakta.
A gusztusos pite mind elfogyott, volt, aki fogyasztott zamatos barackot. Palkó elmondta, már nagyon készül a gimnáziumba, ládáját otthon már összepakolta. A király megnyugtatta Pistát: ősszel meglátogatják és magával viszi a Szolgáját. Pár aranypénzt csúsztatott Palkó zsebébe, ajándékba a tanévkezdésre. A Szolga lopva észrevette ezt és boldogsággal telt meg szíve.
- Üljetek le! - szólt titokzatosan a király. Valami bejelenteni valóm van.
Mindenki izgatottan várta, milyen mondandója lehet a királynak.
- A nyáron - köszörüli meg a király a torkát - írtam levelet egy híres sebész professzornak. Leírtam benne, mi a baja a mi Pistánknak. Tegnap megjött a válasz.
Egy percre elhallgat a király.
- Jó Uram, mondd már - szól türelmetlenül a Szolga -, mi volt írva arra a papírra?
- A professzor látni szeretné Pistát a klinikán. Ősz végén megműti és lehet, hogy Pista majd újra járni fog.
     Mire ezeket a mondatokat kimondta, könnycseppek hullottak a teraszra. Szem nem maradt ott szárazon, az örömtől mindenki úgy meghatódott. Először Borka jutott szóhoz:
- Micsoda boldogság, micsoda örömhír, micsoda nagy dolog lesz ez, Drága Felség!
Pista még fel sem tudta fogni a hírt mert csak sírt és sírt.
- Holnap átmegyek Pista a szüleidhez és majd velük mindent megbeszélek. Te csak légy nyugodt, én majd mindent megoldok. Azzal egy nagy barackot nyomott a fejére, Alízkát meg az ölébe vette.
- Látom, az álommanó a szemedre szállt! Ideje, hogy Pistával hazainduljál!
Szekérre tették a gyerekeket és tőlük kedves búcsút vettek. Palkó is elköszönt, vendéglátóinak mindent megköszönt.

     A Szolga a teraszról integetett, majd a királyhoz bicegett.
- Jó uram-királyom! Oly boldog a szívem! Micsoda nagy áldás vagy te nékem! De nem csak nékem! Mindenkinek, akin csak segíteni tudsz! Jót cselekszel ott, ahol csak lehetséges.
- Szolga! Elég már a sok beszéd! Inkább bicegj ide a kedvenc padunkhoz, ülj le és gyönyörködjünk, hiszen nézd, milyen szép, csillagos az ég!




Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )